A könyv, amely tényleg belevág a közepébe

Van de Laar saját szakterületén is túl tekint, folyamatosan szórja a művelődéstörténeti érdekességeket.

A civilben sebész Van de Laar ismert emberekhez kapcsolva vesz végig esettanulmányokat, a maguk korában forradalmi vagy éppen általánosan és hibásan elterjedt sebészeti gyakorlatokat. Szerencsére nem elégszik meg azzal, hogy a műtétek leírására szorítkozzon. Ha nem figyeltünk oda eléggé oda biológiaórán, egy csomó dologban megvilágosodhatunk a testünk működéséről, fertőzések és a rák terjedésének mechanizmusáról, azt is megtudhatjuk, hogy már azzal egy rakat elváltozásra, betegségre kell számítanunk, hogy az emberős Australopithecus két lábra állt, írja a Telex.

Van de Laar saját szakterületén is túl tekint, folyamatosan szórja a művelődéstörténeti érdekességeket, ami a trancsírozástól émelygő olvasókat is továbbviheti a szövegben. Amikor például XIV. Lajos felséges hátsójának operációját tárgyalja, óhatatlanul felmerülnek a Napkirály excentrikus hóbortjai is. Ma szemmel persze az is furcsa, hogy a végbélműtétjéből országos ügy lett, sőt a versailles-i udvarban divattá vált egy időre az is, hogy az udvaroncok kötszereket tömködtek nadrágjukba, hogy hős királyukat utánozzák. Maradva az orvoslásnál, állítólag XIV. Lajosnak köszönhető az is, hogy a nők a hátukon fekve, széttárt lábbal szülnek. Addig a sarkukra guggolva tették ezt, hogy besegítsen a gravitáció is, de a Napkirálynak nem tetszett ez a pozitúra, mert nem látott mindent, amit szeretett volna, amikor a szeretője szült.

Az író főként uralkodókon, pápákon, tudósokon, politikusokon végrehajtott műtétekről számol be, nyilván azért, mert ezek jól dokumentáltak, bár olykor azért találgatásokba is bocsátkozik, hogy mi történhetett egy-egy operáció közben. Szóba kerülnek királyi előbőrök, rendkívül elhízott, hasplasztikákra szoruló reneszánsz pápák, ezerszámra kasztrált gyerekek, és jó néhány sebészeti kudarc is.

További részletek a Telex cikkében.