A kórházak krónikus eladósodása felszámolható

Oki kezelés nélkül évről évre marad az utólagos tüneti kezelés. A szereplők egymásra mutogatnak: a kórházi menedzserek az államra, az állam pedig rájuk. Tehetik ezt mindaddig, amíg nincs kimutatva (és nincs következménye), hogy az adósság kinek a hibájából keletkezik, és kinek mi a felelőssége, feladata az adósság elkerülésében. Ebben a közegben – ahol a puha költségvetési korlát és a konszolidáció automatizmusa miatt hiányzik a menedzsmentérdekeltség – csak újratermelődhet az adósság - írta a Világgazdaságban Ivády Vilmos egészségügyi közgazdász.

Az adósság keletkezésének okai sokrétűek, az állam és a kórházi menedzsment felelőssége egyaránt fennáll, ezért a kórházi eladósodás megszüntetése csak a feladatok megosztása révén valósulhat meg.

Az első feladat tehát az, hogy a kimutatott adósságot megbontsuk felelősség és „jóság" szerint, így megfogalmazható, hogy a kórházaktól mekkora adósságcsökkentést várhatunk el. Ha egy kórház szakmaszerkezetében domináns például a rosszul finanszírozott traumatológia, sebészet vagy belgyógyászat, akkor nem reális és nem is fair adósságmentes működést elvárni, még jó kórházi menedzsment mellett sem. Ugyanakkor, ha a jól finanszírozott onkológia, invazív kardiológia vagy csontvelő-transzplantáció jelentősebb súlyt képvisel a szakmaszerkezetben, akkor kevésbé jó menedzsmentteljesítmény esetén is könnyen tartható az adósságmentes működés.

Az állam feladata tehát a torz finanszírozás korrekciója, amíg ezt nem teszi meg, addig a konszolidáción keresztül kell finanszíroznia a negatív következményeket.

További probléma, hogy államháztartási szempontból csak „rossz adósság" létezik, ugyanakkor egészségpolitikai szempontból van „jó kórházi adósság" is. Ilyen például, ha nem oda tartozó betegek egy jó hírű kórházat keresnek fel a gyógyulás vagy „csak" a túlélés reményében, ezzel a kórház túllépi a finanszírozott teljesítményvolumen korlátját, és nem kap pénzt ezen betegek ellátásáért. Ez veszteséget okoz az intézménynek, miközben hasznos feladatot lát el. Ugyanígy hasznos lehet az a saját forrásból végzett beruházás, amelyet a kórház a fenntartó helyett végez el. Ezen adósságok mögött értékteremtés van, finanszírozásuk indokolt a konszolidáció keretében. Ha nincs meg a különbségtétel a jó és a rossz adósság, valamint az intézményi menedzsment, illetve az állami ágazati menedzsment hiányosságai miatt kialakult adósság között, akkor a hatékony kezelés lehetősége is elvész. A teljes vélemény itt olvasható