Ideje lenne csökkenteni a gyógyszeripari terheket!

Gyógyítani akkor is kell, ha kampányidőszak van, így olyan, hogy nem történik semmi, nem létezik, mondja Holchacker Péter, az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének (AIPM) új igazgatója, akivel a Pharma Tribune készített interjút.

- Korábban mindig a nemzetközi gyógyszercégek hazai világából érkezett az AIPM igazgatója, így megjelenése e poszton – közismert gyógyszeres háttér nélkül – némi meglepetést okozott.
– Való igaz, hogy az utóbbi öt évben az Egészségügyi Technológiai és Orvostechnikai Szállítók Egyesületének – ETOSZ – igazgatójaként dolgoztam, de az elmúlt 15 esztendőben döntően gyógyszeres kérdésekkel foglalkoztam. Pályámat például egy olyan cégnél kezdtem, amelyik kimondottan gyógyszercégeknek adott üzletviteli tanácsadást, az Egészségbiztosítási Felügyeletnél pedig többek között a gyógyszerpiac felügyelete tartozott hozzám. Ami pedig az ETOSZ-t illeti, ez az egészségügynek ugyan egy másik, de nagyon hasonló, a gyógyszervilággal szorosan együttműködő szegmense...

– Választások előtt állunk, több évtizedes hagyomány, hogy ilyenkor háttérbe szorul a szakpolitika, mindenki a kampányra fókuszál. Bár ez – épp a gyógyszerpiacon – épp megdőlni látszik.
– Az egészségügy folyamatos üzem, a betegségek sohasem pihennek, így ezt mi sem tehetjük meg. Szóval mivel gyógyítani akkor is kell, amikor éppen kampány van, így olyan, hogy nem történik semmi, nem létezik. Mindig vannak akut kérdések, amiket kezelni kell.

Az elmúlt időszakban például a tételes beszerzésű gyógyszerkészítmények esetében tervezett új típusú közbeszerzések kapcsán adott hangot aggodalmának, s fejtette ki több alkalommal is szakmai álláspontját szervezetünk.

A másik fontos, napirenden lévő kérdés az új készítmények befogadása, ami Magyarországon – még a környező országokhoz képest is – meglehetősen lassú, miközben nekünk az a célunk és feladatunk, hogy a magyar betegek ugyanolyan eséllyel jussanak hozzá a korszerű terápiákhoz, mint legalább a velünk azonos adottságú államokban. Arról nem is beszélve, hogy ha ezt a relatív, és sajnos egyre inkább abszolút lemaradásunkat továbbgondoljuk, olyan problémákba ütközünk, amelyekkel foglalkoznia kell minden felelős ágazati szereplőnek.

z onkológiai ellátás esetében például meglehetősen régen – 2006-ban – fogalmazták meg az utolsó nemzeti szintű stratégiát, azóta viszont rengeteg minden történt, új terápiák, eljárások, gyógyszerek jelentek meg, rengeteget lépett előre a szakma. Ez a terület tehát újragondolásra-fogalmazásra szorul, megteremtve egyúttal azt az egységes szakmai szempontrendszert is, ami ma már minimum elvárható egy az ellátórendszerének minőségére büszke országban.

Egy másik, számunkra kiemelten fontos kérdés a gyógyszeripari különadóké. Ma már többen hajlamosak elfelejteni, hogy a még 2006-ban megfogalmazott gyógyszer-gazdaságossági törvény által előírt kötelezettségek mértéke és köre a válságra való hivatkozással folyamatosan bővült, miközben a gyógyszercégek mindig igen fegyelmezetten teljesítették befizetési kötelezettségeiket. Összevetve azonban a többi, válságadóval terhelt szektorral, arányaiban messze a gyógyszeripar a legjobban terhelt ágazat. Korábban egyértelműen arról volt szó, hogy az emelt adókat addig kell fizetni, amíg tart a gazdasági válság, amiből mára egyértelműen kilábalt az ország. A kormány meg is kezdte a legkülönfélébb különadók csökkentését, illetve kivezetését, a gyógyszeripart érintően azonban ezek a lépések még váratnak magukra. Fontos feladatunk tehát annak bemutatása, hogy ma már minden makrogazdasági jellemző amellett szól, hogy itt a lehetőség az ígért csökkentésre – már csak azért is, mert jelen formájukban a gyógyszeripari terhek jelentősen csökkentik a hazai cégek versenyképességét. A teljes interjú