A kormány az ostort és a korbácsot választotta az orvosokkal szemben

A háziorvosi ügyeletek problémáit meg lehetett volna oldani, ha a kormány nem az ostort és a korbácsot választja az orvosokkal szemben – mondta a Telexnek Soós Zoltán, a Magyar Orvosi Kamara Háziorvosi Csoportjának vezetője. Most igazgatási határozatokkal akarják havi két ügyeletre kötelezni a háziorvosokat, amire az orvosok perekkel fognak válaszolni. A „forró kása” azonban továbbra sem az ügyeleti ellátás. Ha a kormány nem figyel a kamara aggodalmaira, egyes területeken nem hogy este, de nappal sem lesz háziorvos, a fiatalok pedig már messze el fogják kerülni ezt a szakmát.

Mi a baja a háziorvosoknak azzal, hogy egy hónapban kétszer kellene ügyelniük délután 4-től este 10-ig? A társadalom jelentős része valószínűleg nem érti, miért utasítják el ezt. Ez a kétszer hat órányi munka nem tűnik olyan nagy tehernek.

Látja, nagyon fonák ez a helyzet, mert ismét az ügyeletekről beszélünk, mintha ez lenne a forró kása, pedig nem ez az igazán fontos kérdés. A háziorvosoknak most sokkal fontosabb problémát jelentenek például az energia és működési költségek elszabadulása vagy a finanszírozásuk erőszakos átalakítása. Utóbbi egy praxisnál akár félmillió forintos mínuszt is jelenthet hónap elején, amit nagyon bizonytalan, hogy az állítólagos minőségi mutatókra alapozva vissza tud-e szerezni a hónap végére a praxis, bármilyen jó szakmai teljesítményt is nyújt az ember. Az ügyeletek bojkottja, amit most látunk, az orvosok részéről az nem cél, hanem valójában kiáltás, nyomásgyakorlási eszköz.

Hogy élik meg ezt a helyzetet az orvosok?

Nyilván félelemmel, hiszen ki örül olyan határozatnak, amelyben milliós bírsággal fenyegetik. Viszont én másvalamire hívnám fel a figyelmet. Bizonyos térségekben szinte már csak olyan háziorvosok vannak, akik a nyugdíjkorhatár betöltése után maradtak aktívak. Nagyon jó hír, hogy maradtak, mert így legalább nappal van orvos ezeken a helyeken. Ez a mostani helyzet viszont elbizonytalanítja őket, joggal teszik fel a kérdést, nem az lenne-e talán mégis jobb, ha nyugdíjba vonulnának. Ezzel viszont nemcsak az ügyeletből, de a nappali ellátásból is hiányoznak majd. A háziorvosi átlagéletkor 65 év feletti, így 5-10 éven belül egyre több embernek nem lesz háziorvosa, legfeljebb helyettesítéssel. Még ijesztőbb a helyzet a fiatal generációnál: náluk borzasztó elkeseredést látunk. Azoknál is, akiket már megnyertünk a háziorvoslásnak és praxisban dolgoznak, most többen külföldi munkavállalást fontolgatnak. És sajnos nehéz érveket felsorakoztatni az éppen végzőknek arra, miért válasszák ezt a hivatást: bizonytalanná vált nagyon sok minden körülöttünk. Budapesten idén 19-en szakvizsgáztak háziorvostanból, de közülük senki nem akar háziorvosként dolgozni.

Azt mondta, az igazi probléma nem az ügyeletek kérdése, hanem a háziorvosi finanszírozás erőszakos átalakítása. Azzal mi a baj?

Korábban a háziorvosi praxisok finanszírozásából 300-500 ezer forintot tett ki az úgynevezett területi és fix díj. Miközben a rezsiköltségek durván elszálltak, ezt a pénzt átcsoportosították, és az orvosok ezt az összeget csak bizonyos minőségi mutatók, indikátorok teljesítése alapján kaphatnák meg. Ilyenek például az influenzával beoltottak vagy a különböző szűrővizsgálatokra küldött páciensek száma. Ezek teljesítése azonban sok esetben nem az orvostól, hanem a beteg együttműködésétől vagy a helyi viszonyoktól függ. Hogy küldjön szűrésre egy orvos pácienseket egy olyan körzetben, ahol nehezen elérhető a mammográfia? Ez az indikátorrendszer tehát rendkívül bizonytalanná teszi a praxisok finanszírozását, amelyeknek így akár több százezer forintos mínusza is lehet. És ez legjobban éppen azokat az aprófalvas, központoktól távoli praxisokat fenyegeti, ahova már most is nehezen találunk háziorvost. Az indikátorrendszer értelmes átalakításáról és a praxisok rezsitámogatásáról is szívesen tárgyalunk továbbra is a kormánnyal, részünkről megvan az együttműködési készség ez ügyben.

Továbbiak a teljes cikkben