A láthatatlan áldozatok

Amikor a járvány véget ér, nem tudjuk majd újranyitni a COVID idején bezárt kórházi osztályokat, az egészségügy már azt a színvonalat sem fogja elérni, amit a pandémia előtt még teljesített. Így vélekedik Svéd Tamás, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) titkára. Az intenzív terápiás főorvost annak kapcsán kérte interjúra a 168 Óra, hogy a MOK és az ápolói kamara 12 pontos felhívást adott ki, amelynek bevezetőjében megállapították: a magyar egészségügy az utóbbi évtizedek legnehezebb szakaszát éli. 

...

Hányan lehetnek a láthatatlan áldozatok, akik nincsenek benne a COVID-ban elhunytak most már 40 ezer feletti statisztikájában? Akik azért haltak meg, mert krónikus betegként nem kaptak ellátást?

Még nincsenek pontos adataink. Amit tudni fogunk és részben már tudunk, hogy mennyivel növekedett a halálozás a járvány éveiben a megelőző időszakhoz képest. Ez az, amiről a média is megírta, hogy a második világháború óta nem fogyott így a magyar. Azoknak a számát azonban nem tudjuk, akik 3-6 hónap csúszással kapták meg a diagnózist például a rákbetegségükről. Ők még élnek, de jóval hamarabb fognak meghalni, mintha a betegségüket időben megállapították volna. A COVID áttételes áldozatainak jelentős részét tehát még a jövőben és nehezen megszámlálhatóan fogjuk elveszíteni.

...

A két kamara kinyilvánította, hogy az egészségügy olyan állapotban van, hogy azonnal lépni kell, nem lehet megvárni a választásokat sem. Pedig már csak két hónap van addig, a válság viszont évek óta tart.

Mi nem a választásokhoz képest határoztuk meg a feladatokat, és nem először szólunk. Csak annyiban volt ez új és bizonyos értelemben történelmi alkalom, hogy most először ült le együtt a két kamara vezetősége, hogy együtt és egybehangzóan jelenítse meg a gondokat. Ámos Péter alelnök úgy fogalmazott: mi olyan orvosokat képviselünk, akik ebben az időpillanatban is embóliával, tüdőgyulladással, vakbélgyulladással kezelnek embereket. Olyan betegségekkel, amelyek nem várnak két hónapot. Én pedig arról beszéltem, hogy azoknak a gondoknak, amelyek kezelését azonnal el kellene kezdenünk, nagyon hosszú lesz az időbeli hatása. Az egészségügyet nem lehet egy ciklus alatt rendbe tenni. Ezt a feladatot csak olyan országokban sikerült megoldani, ahol ez pártok feletti ügy volt. Az egészségügyi reform még a politikai érdekcsoportok közötti konszenzus eredményeként is nagyjából húsz esztendőre szóló feladat, akkor is, ha a megvalósításában minden kormány egyetért és részt vesz. Tehát nem kampánytémaként akartuk felvetni az ágazat gondjait, bár engem személy szerint egyáltalán nem zavar, ha a választás kihangosítja a halaszthatatlan feladatokat. Legalább felkerül a csizma az asztalra: egyáltalán nem baj, ha a felelősöknek nyilatkozniuk kell a terveikről. Látni kell: a COVID nem csak megölt negyvenezer magyar embert, de alaposan megtépázta az amúgy is gyenge lábakon álló magyar egészségügyet. Minél később nézünk szembe a valós helyzettel, annál nehezebb lesz, annál tovább fog tartani az újjáépítés.

Sok minden eltorzult a magyar ellátórendszerben. Miközben bő tíz éve még azért tüntettek az emberek, hogy ne kelljen 300 forintos vizitdíjat fizetniük, ma Európában az amúgy alacsony életszínvonalú magyarok fizetik az ellátásért a legnagyobb részt zsebből. Sok középosztálybeli család a szülésért a korábbi hálapénz 3-5-szörösét adja ki.

A teljes interjú a 168.hu portálon olvasható.