• nátha
    • Kutatók vizsgálják komolyan, létezik-e férfinátha?

      Kutatók vizsgálják komolyan, létezik-e férfinátha?

    • A nátha ellen a mai napig nem tudunk mit tenni

      A nátha ellen a mai napig nem tudunk mit tenni

    • Két náthagyógyszert el kellene felejteni - tiltás lehet a végük

      Két náthagyógyszert el kellene felejteni - tiltás lehet a végük

  • melanóma
    • Drámai mértékben nő a melanomás esetek száma

      Drámai mértékben nő a melanomás esetek száma

    • Fényvédelem, önvizsgálat és tudás: együtt védenek a bőrrák ellen

      Fényvédelem, önvizsgálat és tudás: együtt védenek a bőrrák ellen

    • A Szigeten is keresd a „rút kiskacsát”!

      A Szigeten is keresd a „rút kiskacsát”!

  • egynapos sebészet
    • Egynapos sebészet Pakson: hamarosan újraindulhat az ellátás?

      Egynapos sebészet Pakson: hamarosan újraindulhat az ellátás?

    • A kecskeméti kórház orvosa lett az Egynapos Sebészeti Tagozat elnöke

    • Egy év alatt több mint 3000 műtét a kecskeméti egynapos sebészeten

      Egy év alatt több mint 3000 műtét a kecskeméti egynapos sebészeten

A legkisebb babákért is küzdenek

Lapszemle Forrás: nlcafe.hu

Ha tízből csak öt pici maradna életben, akkor is ugyanúgy kellene küzdeni értük.

Nem is volt olyan régen, amikor a harmincadik hétnél korábban megszületett babákról még lemondtak az orvosok. Ám néhány évtized alatt odáig fejlődött az orvostudomány, hogy a szakemberek ma már képesek esetenként 22-23 hetes – mondhatjuk – magzatot is életben tartani és megerősíteni - az anyaméhen kívül. Emberfeletti küzdelem ez, amit nemcsak orvosok, de emberek vívnak. És ez bizony az ő lelkükre is visszahat. Dr. Gárdos László, a Zala Megyei Szent Rafael Kórház gyermekosztályának osztályvezető főorvosa mesélt a nlcafe.hu-nak a legnehezebb, és egyben talán a legszebb orvosi területről.

- Ha tizenöt évvel ezelőtt készül velem ez az interjú, azt mondtam volna, hogy egy 24-26 hetes magzatot valószínűleg nem érdemes életben tartani, a 28 hétnél korábban születetteket abortusznak tekintették. Ma az ekkorka picikből több marad életben, mint akkor az 1-1500 grammosokból! Sőt, ma a 22-23 heteseknek is van esélyük, még ha minimális is. Régen még a harminc heteseknél is gyakori volt az idegrendszeri károsodás, ma viszont egy jobb centrumban egészen alacsony ennek az aránya. A legkisebb babák, akiknél valaha példa volt arra, hogy végül egészséges kisgyermek lett belőlük, 23 hetesek, és 350 grammosak.

De az ilyesmi csak a rekordok könyvét érdekli, nagy jelentősége nincs. Adott esetben sokkal nagyobb teljesítmény egy jóval nagyobb, ám rosszabb állapotú babát életben tartani, csak az nem kerül bele a híradásokba. Lehet, hogy a következő tizenöt évben itt marad ez a határ, de én azt mondom, ha ma is az lenne, hogy tízből csak öt pici maradna életben, akkor is ugyanúgy kéne küzdeni értük. Persze nemcsak az számít, hogy valaki életben marad-e, hanem az is, hogy milyen életminőségben.

Ma, a sokkal jobb életesélyek mellett lelkileg könnyebb ezt a munkát végezni, de azért vannak nehéz percek. Az orvosaim nem szoktak panaszkodni, de látni rajtuk, hogy egy-egy eset megviseli őket. Abból veszem észre, hogy mondjuk valamelyikük két napig nem tud mosolyogni. Néha a legkeményebb doktornőnek is elcsuklik a hangja. És a nővérek is így vannak vele, hozzájuk nő egyik-másik pici, hiszen gyakorlatilag együtt élünk ezekkel a babákkal. A teljes riport itt olvasható