A magánorvoslás csapdái

Demokratikus országokban szakmai, jogi etikai szempontból rend van az egészségügyben. Ahhoz, hogy a demokrácia egyik fő ismérvének, az igazságosságnak érvényt lehessen szerezni, szükség van az elosztásról való társadalmi konszenzusra. Ez kőkemény szakmai, jogi, etikai betegjogi és fogyasztóvédelmi feltételeken alapul, írja Rozsos Erzsébet ápolásetikus a Népszavában. 

Ha a kormány rákényszeríti az embereket arra, hogy ha nem fogadják el a rossz, szervezetlen, igazságtalan, alulfinanszírozott állami egészségügyi ellátást, akkor vásároljanak nem átlátható minőségű és olykor beláthatatlan költségű ellátást a magánban, az etikátlan. Különösen akkor, ha a magánellátás minden felelősség nélkül, kimazsolázott szolgáltatásokat nyújt, majd a betegekre mint fogyasztóra hárít minden a gyógyuláshoz szükséges költséget. Ez történik például, amikor a három nap után hazaadott műtétes betegnek magának kell gyógytornászt, ápolást biztosító segítséget szerezni, mert bizony a 3 millióban ez már nincs benne.

Ezt a rendszert, amely az embereket pénzügyi és pszichológiai krízisbe taszítja, nem lehet elfogadni.

A törvényben meghatározott betegjogok egyike, nevezetesen a tájékoztatáshoz való jog sérült súlyosan egy olyan esetben, amelyről a közelmúltban a Klubrádió adott hírt. Történt, hogy valaki egy speciális kézműtét szorult, és ezért egy magánkórházban dolgozó, kitűnő orvoshoz fordult, aki már korábban is műtötte, máshol. A beteg elfogadta a magánszolgáltató díjszabását, aláírta a szükséges papírokat, és már a műtétre készülődött, amikor az altatóorvoshoz került, aki azt kérdezte tőle: „Ugye tisztában van az ITO esteleges költségével?”

Emberünk két dologgal nem volt tisztában: mi az az ITO, illetve milyen további költségeket kellene még vállalnia. Aztán megtudta, hogy a betűszó a szakmai szlengben az intenzív terápiás osztályt jelenti. Sebtében a magánszolgáltató ügyvezetéséhez fordult,  válaszukból pedig megtudta, hogy egy további nyilatkozatot kell aláírnia, miszerint ha életveszélyes állapotba kerülne a műtét alatt (stroke? infarktus? orvosi műhiba?), átszállítják egy állami kórház ITO-jára. Itt az ellátásért napi 500 ezer forintot, lélegeztetés esetén napi 200 ezer forintot neki kell majd fizetnie. De lehetnek további költségek is.

...

Kérdés, miért nem vállalják a magánszolgáltatók a komplikációk megoldását - hiszen kemény profittal működnek. Miért kerülnek az állampolgárok a magánból a biztosítottak pénzén fenntartott állami egészségügybe, ha a szövődményeket, orvosi műhibákat kell rendbe hozni azonnali sürgősséggel? Ja, hogy az sokba kerül? Az adófizetőknek is. Meg a betegnek is, ha kiderül, tb-biztosítottként az állami kórházi ellátást neki kell kifizetni. Miközben már milliókat fizetett ki a magánellátásban a szolgáltatásért.

A teljes cikk a nepszava.hu-n olvasható.