Dénes Tamás szerint Magyarországon a beteg szempontjából az állami és magánrendszer viszonya a lehető legrosszabb.
A legfrissebb felmérés szerint az ötöd- és hatodéves orvostanhallgatók csaknem 40 százaléka tervez külföldi munkavállalást, és többségük csak a munkaés életkörülmények alapvető változása esetén térne haza. Dénes Tamást, a Rezidensek és Szakorvosok Szakszervezetének elnökét erről kérdezte a vasarnapihirek.hu portálja.
– Mikor borul be a rendszer, hová tart az ágazat?
– Nehéz megmondani az irányt. Nincs egészségügyi kormányprogram, és voltak ugyan részsikerek az elmúlt 4 évben, de egyértelmű koncepció nincs. Ez a bizonytalanság fontos szerepet játszik abban, hogy az orvostanhallgatók jelentős része már a diploma megszerzése előtt a kivándorláson gondolkodik.
– Ki lehet mondani, hogy az orvos- és szakdolgozóhiány miatt, és az ezzel összefüggő leterheltség, fáradtság, hibák és figyelmetlenségek, illetve a kórházi fertőzések miatt halnak meg betegek Magyarországon?
– Nem lehet kimondani, a felelősség megosztott. A magas halálozásban fontos szerepe van az ellátórendszer hiányosságainak is – ami az elmúlt időszak kormányainak a felelőssége –, de felelősség terheli a nem egészségtudatos állampolgárt is.
– A korrupció, a hálapénz – számos orvos kiállása ellenére – továbbra is jelen van. Egyre inkább igaz, hogy akinek pénze van, az – a magánellátásban biztosan, de a közkórházakban is – nagyobb eséllyel gyógyul?
– „Akinek több pénze van, gyorsabban gyógyulhat" állítás a legtöbb országra igaz. A probléma azzal van, hogy ezzel kapcsolatban nem volt megfelelő társadalmi vita itthon, és sokan azt hiszik, minden és azonnal jár. Magyarországon a beteg szempontjából az állami és magánrendszer viszonya a lehető legrosszabb, mert a beteg kétszer fizet: egészségügyi hozzájárulást az államnak és az ellátás teljes összegét a magánellátónak. Ennél vannak sokkal hatékonyabb modellek is.