Nagy kérdés, hogy az a több százezer ember, aki most kimarad az ellátásból, hogyan és milyen állapotban fog visszajutni oda.
Nemcsak az állami kórházakba, rendelőkbe megy kevesebb beteg, hanem a magánegészségügyben is csökken a betegszám. A korábbi évekhez képest az esetszámok bő 10-15 százalékos visszaesést mutattak, a rendelésekről jellemzően a zsebből fizető (tehát nem egészségpénztár-tag, vagy valamilyen céges juttatási csomag miatt érkező) betegek tűnnek el, írja a G7.hu.
Az egyik magyarázat, hogy a magánegészségügy nagyon megdrágult az infláció, a rezsi- és bérköltségek megemelkedése miatt. Viszont a lakosság fizetőképességét is megtépázta.
Logikus esetben az állami egészségügyben látott betegszám csökkenés együtt járna a magán-egészségügyi ellátás megugrásával, hiszen aki nem akarja kivárni a sorát a hetekre-hónapokra nyúló várólistán, az a gyógyulást a piaci keretek között keresi. Ugyanakkor előállt az a furcsa jelenség, hogy párhuzamosan mindkét szektorból látványos mennyiségű beteg tűnik el. A probléma már akkora, hogy a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) is vizsgálja, hová lettek, hiszen naiv feltételezés lenne azt gondolni, hogy maguktól meggyógyultak.
Az államilag finanszírozott ellátásban egyébként nem most indult a betegek számának csökkenése, hanem a pandémia alatt. Ennek egy részét magyarázza a kényszer, a kijárási tilalom illetve az egyes szolgáltatások átmeneti felfüggesztése hozta magával a vizsgálatok és kezelések elmaradását. A KSH adatai szerint a járvány előtti évben 2,2 millió beteget bocsátottak el a kórházakból, ez 2020-ban 1,7 millióra, 2021-ben 1,6 millióra csökkent, tehát több mint félmillió beteg tűnt el a rendszerből.
Azonban 2022-ben a járvány hivatalosan is véget ért, az elbocsátások száma viszont ennek ellenére nem ugrott vissza a járvány előtti szintnek még a közelébe sem, és idén sem rendeződött vissza.
A statisztika másik érdekessége, hogy bár kevesebb a beteg fekszik a kórházakban, az ő kezelésük átlagosan több időt vesz igénybe, tehát az állapotuk is feltételezhetően rosszabb, mint a korábbi években. A halálozási adatok is tükrözik ezt: az utóbbi 3 év az elmúlt 20 évhez viszonyítva megdöbbentő: a halálozások aránya az átlagosan 2,2 százalékról 2020-ban 4,9-re, 2021-ben 6,1-re ugrott, s bár 2022-ben csökkent, még így is 4,7 százalék, ami a korábbi évek átlagának duplája. Az elbocsátott betegek és a halottak aránya ugyan egymás mellett vizsgálva azt sugallná, hogy a kevesebb beteg több halottat jelent, ugyanakkor a kórházak a halált is elbocsátásként jegyzik (a dokumentumon belül kell jelezni, hogy a beteg hazament, más intézményben folytatják a kezelését, vagy meghalt).
A legfontosabb kérdés az, hogy az a több százezer ember, aki most kimarad az ellátásból, hogyan és milyen állapotban fog visszajutni oda. Rékassy Balázs, orvos, egészségügyi szakmenedzser szerint a betegszám csökkenéséhez hozzájárul az orvostársadalom motiválatlansága is.
További részletek a G7.hu-n.