A nagy átverés

Két hete annak, hogy a kormány - az érdekképviseletekkel nem egyeztetett időpontban - bejelentést tett az egészségügyi bérintézkedésekről. Nem tudni, hogy a kegyosztásban érintett körről, a mértékekről született-e előzetesen megegyezés, hiszen az állítólag partnernek tekintetett érdekvédők a sajtóértekezlet nyomán, utólag nyilatkoztak, nem engedték őket az államtitkárság dicsfényében sütkérezni. Később finomra hangszerelt megjegyzésekkel, a rezidensszövetség kincstári optimizmussal, mások zsörtölődve, de képletesen aláírták az államtitkárság győzelmi jelentését és - talán az alapellátás kivételével - lemondtak tiltakozó akciók szervezéséről. Rejtély, hogyan győzte meg a kormány a tárgyalófeleket, amelyeknek a nem teljesített fideszes ígéretek (lásd: 400 százalékos béremelés, megmentjük az egészségügyet) lett volna okuk gyanakodni – olvasható a Népszava – online oldalán Kökény Mihály volt egészségügyi miniszter.

Szócska Miklós a kommunikációs előre meneküléssel időt nyert. A munkabéke fennmaradt (valószínűleg ennek demonstrálása volt a kormány rövidtávú célja), a felmondólevelek közül négyet ünnepélyesen ledaráltak. A többi megsemmisítése úgymond tulajdonosaik dolga. Az államtitkár üzent a fanyalgóknak, hogy "most olyan aprólékos munka következik, amelynek során a fiatal orvosok visszakapják a hitüket az érdekes és izgalmas hivatásukban" (idézet a kormány honlapjáról).

S valóban? Az első pillanatban jól hangzó és örömteli hír után gyorsan kiderült, hogy a kihirdetett döntés igazságtalanságokkal terhelt, mondhatjuk: Szócska Miklós szelet vetett és vihart aratott.
Kiderült, hogy hoppon maradtak a háziorvosok és asszisztenseik, továbbá a védőnők – folytatja cikkét Kökény - azok, akikkel a betegek naponta találkoznak, beszélnek, akiktől tanácsot kérnek: az egészségügy hétköznapi arcai.

Kiderült, hogy az alapbérhez kötődő ügyeleti díjakat befagyasztják, így a szakorvos-jelöltek keresetében jelentős elemet képviselő túlmunka díjazása nem nő, legfeljebb az elszámolási szabályok módosítása javít a helyzeten.

 Kiderült, hogy a szakdolgozók közül sokan mindössze bruttó ezer és háromezer forint közötti emelésre számíthatnak és semmit sem kapnak azok, akik kevesebb, mint három éve dolgoznak az ágazatban. Tehát épp azokat nem becsülik meg, akikre az orvoshiány miatt már így is hatalmas teher hárult: a kórházi nővéreket. S ami a legfőbb baj: a folytatásról, a következő évek bérnövelő lépéseiről még kormányon belül sem született megállapodás, a gyógyítóknak be kell érniük az államtitkári ígérettel.

Tisztázatlan a béremelés fedezete is. A minisztériumi vezetők, Réthelyi és Szócska, nem olyan régen még a chips-adóra és a kórházi átszervezésekből származó hatékonyság javulásra esküdtek, mint bombabiztos forrásokra. Azután megjelent egy kormányhatározat, amely: "az egészségügyi ágazatban fennálló humánerőforrás-krízis kezelése érdekében felhatalmazza a nemzeti erőforrás minisztert, hogy a 2012. évben az Egészségbiztosítási Alapnál a gyógyító-megelőző ellátás területén rendelkezésre álló 30,55 milliárd Ft...béremelés formájában, ideértve annak munkáltatói közterheit is, 2012. évre megállapításra kerüljön.".

Fordítsuk magyarra a hivatali zsargont: a rezidensek egyetlen fillér többletpénzt nem harcoltak ki. Átverték őket, ha érzékelik, ha nem. S bár a szakellátás előirányzatán 54 milliárddal több pénz van, mint tavaly, de ebben az összegben benne van a gyógyszerkasszából ide csoportosított 30 milliárd, a belépő uniós fejlesztések többletének működtetése, innen kell fizetni a minimálbérek emelését és az áfa növekményét is. Ha a történelminek mondott béremelés forrása tényleg ugyanez a költségvetési sor, akkor még jobban korlátozni kell a kórházak működését. Hosszabb lesz a várólista az epekő műtétre és a CT vizsgálatokra, elmaradnak a tisztasági festések és a műszerkarbantartások, nem vesznek drágább kötszereket. Tehát az egészségügy hoz áldozatot saját dolgozóiért.