A negatív gyermekkori élmények gyakoriságából adódóan elképesztően fontos lenne, hogy minden orvos és szakember foglalkozzon ezekkel.
Milyen hatással van mindaz, amit gyerekként megtapasztalunk, arra, hogy milyen életünk lesz később? Mitől függ, hogy egy adott életeseményt traumaként élünk-e meg, és hogyan befolyásolja mindez a mentális, esetleg a fizikai egészségünket? Ezekre a kérdésekre keresett választ az UNICEF gyermekek világnapja alkalmából szervezett konferenciáján dr. Makara Mihály hepatológus, belgyógyász, a Szent László Kórház főorvosa, aki évek óta vizsgálja a negatív gyermekkori élmények élethosszig tartó hatásait - tudósított a wmn.hu.
Az Egészségügyi Világszervezet iránymutatása szerint a negatív gyermekkori élmények (angolul ACE’s — adverse childhood experiences) a tíz leggyakoribb, tizennyolc éves kor előtt tapasztalt hatású traumacsoport gyűjtőneve. Dr. Makara Mihály szerint azért kiemelkedően fontos foglalkozni ezekkel, mert a negatív gyerekkori élményeknek hosszantartó hatással vannak a későbbi életünkre, a mentális egészségünktől kezdve a fizikai egészségünkön át. A korai negatív élmények a tíz vezető halálok közül hét valószínűségét növelik, ilyenek például a szív- és érrendszeri vagy a tüdőbetegségek, és hajlamosabbá tesznek bizonyos kockázatos viselkedésre is.
Dr. Makara Mihály szerint valójában „mentális védőoltás-sorozatot” kellene adni, hogy emberek tudjanak együtt élni, gyereket nevelni, és ki tudjanak alakítani egy olyan pozitív életszemléletet, aminek következtében feldolgozzák a gyerekkori élményeket, és nem adják tovább azokat a saját gyerekeiknek. Az általános megelőzés mellett (ami nagyjából az információátadást jelenti) kiemelten fontos lenne a célzott kezelés is. „Nálunk már nagyon régen kitalálták a védőnői hálózatot, csak nem erre használjuk.
Nagyon kevés az olyan védőnő, aki a családok lelkivilágával is törődik, és ha törődik is, nincs mögötte olyan hálózat, ami valójában a család segítését célozná” – mondja a szakember. Pedig épp a negatív gyermekkori élmények gyakoriságából adódóan lenne elképesztően fontos, hogy minden orvos és szakember foglalkozzon ezekkel.