A Nemzeti Bántalmazás Rendszere

Ez a riport arról a gyermekvédelemről szól, amely újratermeli a nyomorúságot, erkölcs és gátlás nélküli fiatalokat nevel, túl nagy eséllyel prostituáltakat és börtönlakókat. Miközben a létező legjövedelmezőbb befektetés volna a szegénység és a tudatlanság felszámolására költeni az adóforintokat - írta a népszava.hu.

Herczog Mária családszociológus, gyermekvédelmi szakember lesújtó véleménnyel van a kormány szociális és gyermekvédelmi intézkedéseiről, és úgy általában a szegénypolitikájáról. Azt mondja, a számvevőszék már 2000-ben megállapította, hogy nincs elég erőforrás az 1997-es gyermekvédelmi törvény végrehajtására, és a helyzet azóta csak romlott. „Egymásra rakódtak az évek, évtizedek bűnei, és ez az utóbbi tíz évben egészen katasztrofális mértékeket öltött. Ahogy az egészségügyet és az oktatást, úgy a gyermekvédelmet is lerohasztotta az erőforráshiány és a cinizmus, amivel a kormányzat ezeket a kérdéseket kezeli.”

A szakember egyetért több, az ágazatban dolgozó pszichológus véleményével, amely szerint a jelenlegi gyermekvédelem bántalmazó. „Ezt hívjuk intézményi vagy rendszerbántalmazásnak, ami sajnos minden pillanatban tetten érhető. Miután nagy a szakemberhiány, a dolgozók egy része kiégett, nélkülözi azokat a speciális felkészültségeket és lehetőségeket, amelyek ebben a helyzetben segítséget jelentenének a gyerekeknek. A fizikai feltételek is nagyon gyengék, ezért maga a rendszer is nagyon súlyosan bántalmazó, sokszor többet árt, mint az a környezet, ahonnan a gyerekeket kiemelték, mondja a családszociológus.

Egy dunántúli intézet munkatársa – aki a gyermekotthonokban dolgozóktól megszokottan nem nyilatkozhatott névvel – felcsattant, amikor meghallotta az egyébként általa is nagyra becsült szociológus véleményét. „Miért, az előző 30 év jobb volt?” – szegezte nekem a kérdést azoknak a méltatlan anyagi körülmények között dolgozóknak a felháborodásával, akik kötelező lojalitással védik a rendszert a teljes összeomlástól. Ismerős helyzet az egészségügyből, de a feladat itt egészen lélekölő. A munkatársak elvándorlása bántja az állandóságra, biztonságra vágyó gyerekeket, pszichológust hónapok óta nem találnak, a súlyos mentális zavarokkal küzdők ellátása megoldatlan, és ha kórházi ellátásra van szükség, a sürgősségi vagy gyermekpszichiátriai osztály alig várja, hogy megszabaduljon a kezelhetetlen problémától. „Nem tudni, mikor gyújtják rá a többiekre a gyermekotthont, mindig futni kell utánuk, és ennek a többiek isszák meg a levét”, magyarázza. Mint mondja: nincs intézmény a szakzsargonban kettős szükségletűnek mondott gyerekeknek, akik súlyos magatartászavarral és fogyatékossággal élnek. Nem lehet megoldani, hogy 12 év alatt mindenki „pótcsaládba” kerüljön, a mentálisan sérült gyerekek szinte esélytelenek. Az alulfizetett nevelőszülők nem tolonganak a feladatért, a hálózat javarészt idősebbekből áll.

A törvény szerint anyagi okból nem kerülhet állami gondozásba gyermek, „de bizony kerül!”. Az ellátási zavarok miatt óriási a teher rajtuk, kiégésveszélyben dolgoznak. Az ezt enyhíteni igyekvő esetmegbeszélő csoportok másfél éve működnek európai uniós programként. A nem jelentéktelen mennyiségű intézményi fejlesztésre szintén uniós forrásból futotta. A teljes riport itt olvasható