A Péterfy eltüntetett freskói nyomában

Az 1944-ben Németországba menekülő Kampis János három nagy freskóját is megtalálták még évekkel ezelőtt a Péterfy Sándor Utcai Kórházban. Kampis a 20. század első felének ismert festője volt, de aztán lemeszelték ezeket a freskókat, és eltüntették az emlékét is. Ugyanakkor a két előcsarnokba, fatáblákra készített mesefríze a helyén maradhatott. A kórház épületéről, a freskók történetéről Dr. Sásdi Antal főigazgató beszélt a Magyar Hírlapnak.

A főigazgató úr úgy tudja, hogy az irodaépület freskóit 1941-ben kezdték el festeni, a munka három éven át tartott. Sásdi Antal az első információkat ezekről a faliképekről olyan orvosoktól kapta, akik az ötvenes évek legelején kezdtek itt fiatalon dolgozni. Köztük volt Oláh Vilmos sebész főorvos, aki az ’56-os itteni események egyik hőse is volt. Ő úgy tudta, hogy az irodaházi részben valaha Aba-Novák Vilmos freskói voltak a falakon, de ezeket már ő sem láthatta, mert a faliképeket, ahogy a főigazgató fogalmazott, 1945 után különböző mértékben eltüntették. (...)

Ahogy a főigazgató fogalmazott, mindjárt gyanús volt a szakembernek a kapu utáni két nagy, 7,5 méterszer 2,8 méter nagyságú, fehérre festett keret. Bedő Csongor révén aztán három frissen végzett restaurátor, Cselőtei Anna Remény, Purnhauser Rozina és Talabér Ágnes érkezett a következő évben, és megkezdődött a többszörös festékréteg alatt a freskók feltárása. Az egyik oldalon egy Sztálint éltető felirat (Éljen Sztálin, a világ dolgozóinak bölcs vezére!) is előkerült, amelyet közvetlenül a képre festettek rá. Ezt aztán a főigazgató tudomása szerint 1954 táján a freskó maradékával együtt lefestették. A teljes történet képekkel a teljes cikkben olvashatják.