A problémák nem sorscsapások, hanem feladatok

A magyar közfinanszírozott egészségügy, egyben a hazai magán-egészségügy egyik csúcsintézményét vezeti, közben olykor még most is napi 16 órát operál Varga Péter Pál. Egy napjába a munkán felül a hatgyerekes, hatunokás nagycsalád ügyei, de még a gyógynövénytermesztés is belefér. Hamarosan nyugdíjba vonul, amelyre éppolyan tudatosan készül, amilyen tudatosan építette fel az Országos Gerincgyógyászati Központot és az annak bázisául szolgáló Budai Egészségközpontot. A Magyar Idők készített interjút vele.

-Sokan felkapták a fejüket a közelmúltban arra a hírre, hogy eladta a Budai Egészségközpont tulajdonrészének nagyobbik felét az OTP-s Csányi Sándornak. Kiszáll az üzletből?
– Nem, nem fogok, 40 százalék tulajdonrészt megtartottam. Úgy gondolom, ez fog annyi osztalékot jelenteni a későbbiekben, hogy amikor a munkajövedelmem csökken, a tőkejövedelem azt pótolni lesz képes. A Bonitás cégbirodalom megfelelő hátteret nyújt ahhoz, hogy a Budai Egészségközpont stabil maradhasson hosszú távon, és ne kelljen egyedül hajóznia a magyar gazdaság viharos tengerén.

– A gyógyítástól is visszavonul?
– Hamarosan ez is időszerűvé válik, hiszen nemrég 66 éves lettem. Már évekkel ezelőtt megkezdtem a kivonulást a sebészeti tevékenységből, ma már csak olyan műtétet végzek, amely valamilyen okból különösen érdekes számomra.

– Ezt értsem úgy, hogy sok nagyágyúval ellentétben nemhogy beengedi a fiatalokat a műtőbe, egyenesen megtanítja nekik a „titkos fogásokat"?
– Titkos fogásokról szó sincs, de nyilván vannak speciális egyéni megoldásokat kívánó műtétek. Ezek főként azok a gerincdaganat-operációk, amelyek intézetünk „védjegyévé" váltak, s amelyek miatt a világ minden tájáról jönnek hozzánk betegek s az eljárásokat megtanulni vágyó orvosok. Szakmánk egyik csúcsprodukciója a daganatsebészet, s büszkék vagyunk arra, hogy nálunk a magyar közfinanszírozott beteg is világszínvonalú ellátást kap. A közelgő visszavonulásom kapcsán a legtöbb pácienssel sikerül megértetnem, hogy az adott műtétben ugyan részt veszek, de azt az általam kijelölt kollégám végzi el, s kezelőorvosként ő fogja követni a következő évtizedben is, ugyanolyan biztonságban lesznek. A munkatársaim számára pedig kétségkívül növeli az ellátás biztonságát az a tudat, hogy kérésük esetén támogatólag változatlanul rendelkezésükre állok.

– Ez nem szokványos szemlélet, az biztos.
– Öreg sebész barátomtól hallottam egyszer, hogy én nem szeretnék ott ministrálni, ahol egykor én celebráltam a misét. Magyarországon sajnos az az egyik baj, hogy a paraszolvencia miatt egyes főorvosok nem gondoskodnak az utánpótlás-nevelésről. Némelyek igyekeznek tudatlanságban tartani a második vonalat, ezzel erősítve a saját nélkülözhetetlenségüket. Tisztelet a kivételnek, de a frontvonalban sajnos a paraszolvencia határozza meg a műtéti számot és a műtétek szakmai spektrumát. Ez mindenki számára demoralizáló. A teljesinterjú