A régi igazgató visszatért kórházába

A napokban hivatalosan is átvehették kinevezési okmányukat a kórházak új főigazgatói. Közöttük vannak olyanok, akik folytatják a munkát, mások „nullkilométeresként"most kezdik vezetői munkájukat. Kázmér Tibor pedig négyéves kitérő után tér vissza korábbi pozíciójába, a János-kórház főigazgatói székébe. Vele beszélgettünk – írja a Magyar Hírlap – online.

– Az utóbbi években sokat romlott a kórházak gazdasági helyzete. Ön milyen intézményt vett át ebből a szempontból, ha úgy tetszik, milyen intézménybe tért vissza?
– A korábban stabil kórház egyre gyorsuló ritmusban került negatív gazdasági helyzetbe. Az első fél évben megközelítőleg négyszázmillió forint volt a veszteség. Mintegy hatszázmillióval rosszabbul áll az intézmény a négy évvel ezelőtti helyzethez képest, ami már megjelenik a likviditási mutatókban is. Korábban jelentős pénzügyi tartalékaink voltak, ami egy ideig ellensúlyozhatta a veszteségtermelést, de erről ma már nem beszélhetünk.

– Úgy hírlik önről, hogy a vezetése alatt álló kórházakat mindig ráncba tudta szedni gazdaságilag. Mi a módszere?
– Nincs egyedül üdvözítő megoldás. Sokak véleményével ellentétben a legrosszabb megoldás az lenne, ha nem látnánk el annyi beteget. A kórházak költségeinek hetven százaléka ugyanis mindenképpen fix kiadás, a bevétel ezzel szemben a betegellátásból származik. Az olyan típusú megtakarítás, amely kevesebb beteg ellátásával valósul meg, éppen ezért kétélű fegyver. A legnagyobb költséget a bérek teszik ki, a dolgozóktól bért elvenni viszont nem lehet. Az összes bérköltség növekedésének mégis valami módon megálljt kell parancsolni. Továbbra is azt a módszert szeretném alkalmazni, hogy elsősorban a gyógyításban részt vevők felé tereljem a forrásokat, és elérjük azt a korábbi állapotot, amikor a kiszolgáló és háttérfeladatok bérköltségeinek arányát sikerül csökkenteni. Óvatos lépeseket szabad csak tenni, amelyek hatékonyak, mégsem borítják fel a rendszert, nem lépik át a tűréshatárt.

– A Margit-kórház évekkel ezelőtt olvadt be a Jánosba, de most megint önálló lesz. Ez mennyiben módosítja elképzeléseit vagy köti meg a kezét?
– Nehéz teljes körűen megítélni a lehetséges lépéseket, mert a Margit- kórház leválása jelentősen befolyásolja a bevételeinket, de a költségeinket is. Ezek tényleges összege és aránya még nem tisztázott. A szakmai munkaerő szétválasztása viszonylag egyszerű, a többieké nehezebb kérdés. Annak idején több mint száz dolgozót vettünk át a kiszolgáló és háttérszemélyzetből, és most megállapodás kérdése, hogy hány embert tudunk visszahelyezni oda.

– Milyen fejlesztéseket szeretne a Jánosban?
– Sürgősségi központot, budai gyerekcentrumot, új energetikai rendszert. Emellett újra kell gondolni a nagytérségi központból eredő feladatokat, a társkórházi együttműködési lehetőségek feltárását, fejlesztését. A Margit-kórház leválásával megszűnő szakmák is sürgetik ezeket a lépéseket. Szeretnénk továbbfejleszteni együttműködésünket az Országos Onkológiai Intézettel, a Semmelweis Egyetem Szív- és Érsebészeti Klinikájával, és végül, de nem utolsósorban szomszédunkkal, az egyetemhez tartozó Kútvölgyi Kórházzal is.

– Mi a terve az idegsebészettel, amelyet korábban Csókay András vezetett a Jánosban?
- Szeretném, ha a műtéti szakmák területén is jelentős fejlődést érnénk el, és a kórház visszakapná régi fényét a szakmát tekintve. Az infrastruktúránál nagyon nehéz a helyzetünk, viszont kiváló szakembereink színvonalas teljesítményt nyújtanak. Jó lenne ezért, ha ismét nagyobb műtéti repertoárral a progresszivitás legmagasabb szintjén dolgozhatnánk. Így a szakorvosaink is több kedvvel, nagyobb ambícióval dolgozhatnak, annak ellenére, hogy a bérek területén a továbbiakban sem lehet kiugró lehetőségeket biztosítani. A betegek is szívesen jönnek hozzánk, és ez a legfontosabb.