A sürgősségi ellátás lett a húzóerő

Több mint ötmilliárd forint értékben zajlott nálunk infrastrukturális és humánerőforrás-fejlesztés, amely komoly vonzóerőt jelent. Úgy gondoljuk, minél több napot töltünk bent, annál nagyobb biztonságban érezhetjük magunkat – mondta Stankovics Éva a hatvani Albert Schweitzer Kórház főigazgatója, akit egyebek mellett az egynapos sebészeti ellátásokról is kérdezte a Magyar Hírlap.

– A közelmúltban az egészségügyi vezetés célul tűzte ki az úgynevezett egynapos sebészeti beavatkozások számának növelését annak érdekében, hogy a beteg – amennyiben nem indokolt – minél kevesebb időt töltsön a fekvőbeteg-ellátásban. Hogyan alakult ez az Albert Schweitzer Kórházban?
– Az ilyen típusú beavatkozások lehetőségének szélesítése két tényezőtől függ. Egyrészt szükséges hozzá egy bizonyos mértékű eszközfejlesztés, erre mi tudatosan készültünk évek óta. Például – más típusú, nagyszabású eszközbeszerzés mellett - a traumatológiai osztályunkra beszereztünk egy úgynevezett Kolibri-fúrót, amelynek mérete nevéhez hasonlóan meglehetősen apró, mégis több mint hárommillió forintba került. A közelmúltban bővült a szemészeti szakrendelésünk is egy Phaco-készülékkel, mely mintegy kétmillió forintba került, illetve a laparoszkópos eljárásainkhoz szükséges eszközöket is tudatosan és folyamatosan bővítjük. Ezen műszerbeszerzéseknek köszönhetően lerövidül a beavatkozás és a gyógyulás ideje is, és a legtöbb esetben a kórházi ellátás szükségessége valóban huszonnégy órára csökken. A szemészeti műtétek legtöbbjénél reggel megműtjük a beteget, és délután már otthonába is bocsátjuk. A családi, otthoni környezet véleményünk szerint sokkal jobb hatással lehet a gyógyulási folyamatra, jelentősen felgyorsítja azt. Ezen ellátási forma előtérbe helyezésével intézményünk a tavalyi nyárhoz képest megduplázta az egynapos beavatkozások számát.

– Hogyan lehet a betegeket meggyőzni arról, hogy jobban járnak így?
– Nagyon fontos, hogy már a kivizsgálásnál megkezdődik a beteg felkészítése arra, hogy járuljon hozzá az egynapos sebészeti beavatkozáshoz. Pontról pontra tájékoztatni kell arról, hogy pontosan mi fog vele történni, biztosítani kell arról is, hogyha bármilyen szövődmény jelentkezik a műtét után, azonnal fordulhat intézményünkhöz, illetve a műtétet, a beavatkozást végző orvoshoz. Sok esetben ebbe a folyamatba bevonjuk a hozzátartozókat, családtagokat is, főként azért, hogy a műtét után egy-két napot maradjanak otthon a beteg mellett. Ugyanis legtöbbször nem magára a kórházi ellátásra van szükség, hanem, hogy a műtét, kezelések után a páciens ne érezze magát egyedül, legyen kihez fordulnia, ha bármilyen probléma lép fel.

– A közelmúltban jelent meg egy cikk arról, hogy a nyugdíjas korú orvosokat nem engedik az intézmények nyugdíjba vonulni, annyira kevés a szakember. Egy vidéki kórház főigazgatójaként, mit gondol a humánerőforrás-helyzetről?
– Esetünkben sokat számít az is, hogy nagyon közel vagyunk a fővároshoz. Nagyjából negyven-negyvenöt perc alatt lehet Hatvanba érni Budapestről, így többek között ennek köszönhetően is nincs komoly humánerőforrás-problémánk. De sokat köszönhetünk az elmúlt években intézményünkbe áramló forrásoknak is. Több mint ötmilliárd forint értékben zajlott nálunk infrastrukturális és humánerőforrás-fejlesztés, amely komoly vonzóerőt jelent. Sokszor előfordul, hogy budapesti orvosok keresnek meg minket a szabad kapacitásaikkal, Hatvanba helyezve át szakrendelésük egy részét. Ezt a törekvést komolyan támogatja a diagnosztikánk tudatos fejlesztése, amely korábban a munkaerőgondoknak is egy komoly forrása volt. A teljes interjú itt olvasható