A szappanevés nem fura hóbort, hanem betegség jele is lehet

Rejtő Jenő mesélte egyszer, hogy „egy ezredorvos kitüntető jóvolta és egy megevett fél darab szappan segítségével” sikerült rövid idő alatt szabadulnia a francia idegenlégióból. Attól eltekintve, hogy valóban megjárta-e a légiót, vagy csak a fantáziáját engedte szabadjára (könnyen lehet, hogy az utóbbi), az világos, hogy az író még a saját verziója szerint sem kedvtelésből fogyasztott szappant, írja a Telex. 

Vannak azonban olyanok, akik pontosan ezt teszik, azaz azért esznek szappant, mert megkívánják. A jelenségnek külön neve is van: szapofágia. Apró érdekesség, hogy a kényszeres szappanevés a magyar sajtóban leginkább egy floridai nő esetén keresztül jelent meg az elmúlt években, de az ő története annyira időtlennek bizonyult, hogy a 2011-es és a 2021-es cikkekben is 19 évesen jelent meg.

A fura, nem evésre szánt dolgok megkívánása azonban nem korlátozódik a szappanra, olyannyira nem, hogy általánosabb evési rendellenességként a betegségek nemzetközi osztályozásának rendszerében (ICD) is szerepel: a neve pica, amit a közmondásosan mindenfélét összeevő szarka latin neve (Pica pica) után kapott. Természetesen az ICD szakembereknek szól, nem öndiagnózisra való, de azért jó kiindulópont, ha megnézzük, mit ír a picáról. 

Az ICD definíciója szerint a rendellenességet „a nem tápláló anyagok, például nem élelmiszer-jellegű tárgyak és anyagok (pl. agyag, föld, kréta, gipsz, műanyag, fém és papír) vagy nyers élelmiszer-összetevők (pl. nagy mennyiségű só vagy kukoricaliszt) rendszeres fogyasztása jellemzi, amely elég tartós vagy súlyos ahhoz, hogy klinikai kezelést igényeljen egy olyan egyénnél, aki elérte azt a fejlődési kort, amikor már képes lenne különbséget tenni az ehető és nem ehető anyagok között (kb. 2 év). Vagyis a viselkedés egészségkárosodást, funkciózavarokat vagy jelentős kockázatot okoz a lenyelt anyagok vagy tárgyak gyakorisága, mennyisége vagy jellege miatt.”

Tehát sem az nem tartozik ide, amikor egy kisgyerek megkóstol valamit, amit nem kéne; sem az, ha valaki egyszer kalandvágyból beleharap egy szappanba; de az ICD azt is kiemeli, hogy terhes nőknél is előfordul, hogy fura dolgokat kívánnak meg. Emellett kulturális oka is lehet, ha valaki nem evésre szánt anyagot fogyaszt, például spirituális okból. Egyes kultúrákban például a földevés (geofágia) lehet ilyen hagyományos gyakorlat. Az ilyesmit az ICD szerint csak akkor érdemes picaként kezelni, ha tartósan fennáll vagy elég veszélyes ahhoz, hogy kezelést igényeljen.

A szapofágia és általában a pica kezelése is esetenként más-más lehet. Ha valaki tápanyaghiányból adódóan kíván meg furcsa dolgokat, akkor értelemszerűen ezt a hiányt kell kezelnie. Ha lelki okok állhatnak a táplálkozási zavara mögött, akkor viszont inkább pszichológus segíthet a leszokásban.

További részletek a Telex cikkében.