Az elvi tilalom ellenére milyen jogi kiskapu teszi lehetővé az állami rendszerben dolgozó orvosok számára, hogy magánpraxist vigyenek?
Hangzatos politikusi nyilatkozatok, bizonyos szakterületek államosítása, a humán erőforrást érintő jogszabályváltozások, valamint az ezek nyomán kialakult zűrzavar, ellátási problémák és a kiskapuk tágra nyitása – egyelőre ezek a legfőbb eredményei a magán- és a közegészségügy szétválasztására tett kormányzati lépéseknek, írja a hang.hu.
Míg egy-egy szolgáltatás állami monopóliummá tételéhez elegendő a politikai elhatározás és a nem kevés közpénz – ahogy ezt láthattuk a reprodukciós eljárások államosításakor, és már előkészítési fázisban van a laborvizsgálatok vagy a képalkotó diagnosztika területén –, a munkaerő-gazdálkodás jóval kényesebb terület. Ennek okai közismertek: orvosból, de különösen jól képzett ápolóból súlyos hiány van, a fizetések és úgy általában a munkafeltételek pedig jellemzően sokkal rosszabbak az állami ellátórendszerben, mint a magánegészségügyben vagy épp külföldön. Így tehát a kormányzat azon célkitűzése, hogy a közellátásban szolgáló egészségügyisek csakis alkalmazottként vállaljanak munkát, aligha megvalósítható. Különösen nem parancsuralmi eszközökkel.
• Az elvi tilalom ellenére milyen jogi kiskapu teszi lehetővé az állami rendszerben dolgozó orvosok számára, hogy magánpraxist vigyenek?
• Mennyire elterjedt a jelenség?
• Mi ezzel a baj? - veti fel a hang.hu.