A táborban beleláttak a betegek világába

A 19 éves diáklányok most kezdték meg utolsó évüket a kecskeméti Bolyai János Gimnáziumban spanyol tagozaton. A sok-sok élmény mellett a világszemléletük is változott. Élménybeszámolójukból kiderült, a tábornak az észak-spanyol Cubillos kisváros adott otthont. Az első napokban felkészítették a monitorokat, így Barbit és Annát is. Egy ápoló tartott előadást arról, hogyan kell valakit belerakni a tolószékébe, hogyan kell éjszaka átfordítani egy mozgáskorlátozottat. Elmondták: mit várnak el tőlük, kinek ki lesz a „gyereke", milyen programok lesznek – írja a baon.hu portálja.

A társaság nagyon vegyes képet mutatott: 6-18 éves teljesen ép, kerekes székes, autista, szellemileg sérült fiatal. Az ott töltött tíz nap alatt ezek egyáltalán nem voltak témák, mindenki mindenben részt vett, és tényleg mindenki egyenlő volt és boldog, nem volt érzékelhető a sajnálat. Ami érdekesség két olyan kerekes székes önkéntes is erősítette a csapatot, aki tavaly még táborlakóként szerepelt a programban.

Annának nem volt újdonság az önkénteskedés, már több hazai gyerektáborban dolgozott mint monitor. Továbbtanulás terén is a Pető Intézetben gondolkodik, konduktor szeretne lenni. Barbinak azonban teljesen új volt ez az egész. Most voltam először ilyen sokszínű társaságban, ahol több országot képviseltünk, más-más anyanyelven beszéltünk, kerekes székesek, autisták, épek, mindenféle korosztály – mesélte Barbi, aki a tábort nagyon-nagyon pozitív élményként éltem meg. Jó volt megismerni ezt a világot, mert szerintem a legtöbb ember nagyon keveset tud a kerekes székesekről, és emiatt félnek is tőlük. Számomra kiderült: nem kell velük egyáltalán másképp bánni, sokkal jobb nekik, ha egyenlő félként kezeljük őket, hiszen azok is. Ők is mindent meg tudnak csinálni, részt tudnak venni, maximum másként és más tempóban, ami egyáltalán nem baj, annál sokszínűbb velük a világ – emelte ki Barbi, aki elmondta azt is, neki egy 18 éves lány volt a fő „gyereke", aki kosár-és úszóversenyekre jár, van kerekes széke és járókerete is, de néha futott minden nélkül is. Ő pontosan elmondta neki az elején, hogy miben kell segítenie, de egyébként elvárta Barbitól, hogy teljes értékűként kezelje. Boldog vagyok és nagyon jót tett, hogy eltölthettem velük ennyi időt és beláttam a világukba. Már nem félek tőlük, és nagyon jó lenne ha kevésbé lenne határ a fogyatékkal élők és „épek" között – tette hozzá Tánczos-Szabó Barbara.