Idegösszeroppanásra gyanakodva

VÁLASZ

Kedves Beus!

Elnézést a késői válaszért, de körházban voltam, nem jutottam internethez.
Ami az sch.-ra való utalást illeti, javaslom, hogy felejtse el, legalábbis genetikai értelemben.
Magam részéről nem hiszek abban, hogy az sch valami önálló, tisztázatlan oku betegség lenne.
Inkább érzelmi, gondolkodási zavarok variációiról van szó, ami persze nagyon komoly hatást gyakorol a környezetre és akár önmagában is indokolhatja az érzelmi problémáit, testi tüneteit.
Egy gyerek számára az anyai biztonság, a megbízhatóság, a mintaadás alapvető fontosságú, nagyon nehéz egészségesen fejlődni mentális értelemben enélkül.
Persze egyáltalán nem biztos, hogy édesanyja "betegsége" ilyen tünetekkel járt, lehet, hogy pont fordítva volt.
Az élet egy rejtély, tele megválaszolatlan kérdésekkel és bizony nagyon nehéz egy biztonságos, örömteli, szabadságérzéssel, önmegvalósítás érzésével járó életet kialakítani - mindenkinek.
Nem Ön a hibás ezért. Sajnos a XX. században alapvetően megbomlott az egyensúly a technológiai innováció és a humán inno váxió között, amíg a technológia rakétaszerű gyorsasággal száguld, az emberi tudatosság fejlődése megrekedt, sokak szerint a középkor színvonalán állunk.
Nincs bajom a technológiával, hanem annak humánus tartalmatlanságával, ami bennünk - érzékeny emberekben - a feleslegesség, a lelketlenség, a szabad egyéniségek kialakulásának ellehetetlenítését válthatja ki.
Bizonyos vagyok abban, nogy sokkal többet kellene foglalozni az őnismerettel a valódi ( azaz kretív) emberi kapcsolatokkal.
Vlami nagyon elromlott, az én szerény véleményem az , hogy a XX.század történései egy valaha volt civilizáció és kultúra végét jelentették és azóta dermedt csend uralkodik; telei félelemmel, gyűlölettel, bizonytalansággal, bizalmatlansággal és ezek az súlyos akadályok gátolják egy már a harmadik évezred mentális paradigmájának kialakulását.
A válságunk súlyosabb, mint gondolnánk, kérdéses, hogy mennyire leszünk képesek megfelelni a globalizálódó világ kihívásainak, azaz az evolució képes lesz-e folytatódni egy új típusú ember kialakulásával, vagy lassú halódás kezdődik.
Nem riogagtni akarok, de komolyan veszem az élő ember szorongásait, félelmeit, tehetetlenségét.
Vajon észrevesszük-e, hogy mindezt egy virtuális, gépszerűen működő ember tömeges megjelenését használja ki egy önző, elszabadult, öntörvényű, rideg, hideg érzéketlen technológiai innováció száguldása, amiből mi csak kiszorulunk, feleslegessé, gyakran nevetségessé válunk.
Ebből csak tragédia lehet, az ember az univerzum része, ugyanazok a törvényeink. A technológia mai fejlettsége már bőven biztosítja egy élhető, szabadabb, felelősségteljes egyéniségek kialakulását.
Vajon tudjuk-e, hogy mennyire nehéz változni, különösen a mentalitásunkon, hátunk mögött a feldolgozatlan huszadik század borzalmaival, amiből felébredni nagyon nehéz.
Elnézést, hogy nem reagáltam a valószínű kapcsolati, egzisztenciális gondokra, csupán jelezni akartam, hogy a szerzett tulajdonságaink bizony öröklődhetnek és felelősek vagyunk a következő generációékért, melyek egyre intelligensebbek, egyre differenciáltabb mentális működésűek.
Ki fog mintát adni nekik, ki adja meg az egyéniségük kialakulásához szükséges biztonságot.
Szerintem most ez a legfontosabb kérdés, erre kellene összpontosítani és könnyen lehet, hogy ez az önmagunkon végzett "munka" minket is felszabadít, kiszabadít a szorongás, bizonytalanság rabságából, újra élő, kreatív lények leszünk, akik tisztában vannak azzal, hogy már maguk is lassan Teremtővé váltak.

Együttrzéssel: dr.Lajtavári László