A távozó költségvetésért felelős államtitkár az egészségügyi forrásokról

Banai Péter Benő, a Nemzetgazdasági Minisztérium leköszönő államháztartásért felelős államtitkára évek óta a költségvetés egyik legfontosabb alakítója, akit Varga Mihály jegybankelnökkel párhuzamban gyakran „az ország könyvelőjeként" emlegetnek. Az államháztartásban töltött közel 30 éves pályafutásától elköszönt, és május elsejével a Magyar Nemzeti Bankban folytatja karrierjét. Az index készített interjút a távozó államtitkárral.

(...)

Miért alulfinanszírozott az egészségügy?

Mindig is politikai csatatér volt az egészségügy, de az utóbbi időben talán soha nem látott szintre lépett ez a jelenség. Egyes politikusok a kórházakat járják, rámutatnak a hiányosságokra, és jelzik: alulfinanszírozott az egészségügy. Mi állja útját annak, hogy több finanszírozást kapjon a szektor?

Államtitkárként és állami kórházakban megforduló magánemberként is van véleményem, és pontosan látom a költségvetési számokat. Tudom, hogy az egészségügyre fordított források 2025-ben nemcsak nominálisan, hanem reálértelemben is jóval magasabbak, mint 2010-ben voltak. Az egészségügyi kiadásokon belül a bérjellegű kiadások több mint négyszereződtek 2010-hez képest, ez reálértelemben is nagyon nagy növekedés.

Igen, ezt sokszor elmondja a kormány valamelyik tagja. De azért csak érzékeli a problémákat is az egészségügyben?

Ebben az országban élek én is, amikor nekem vagy a családomnak valamilyen egészségügyi problémája van, akkor jellemzően állami finanszírozású intézményekbe megyünk el, és nem a VIP-osztályra. Így én is tudom, hogy természetesen lenne még helye a pénznek. De hozzáteszem, ugyanez igaz Európa legtöbb országára.

Az egyik konkrét problémát a kórházi klímák jelentik, amelyek a nyári hőségben rendszeresen leállnak. Ez az elektromos rendszerek túlterhelése miatt van. Ez a probléma járt az ön asztalán is?

Igen, tudok a problémáról. Szerte Európában is hasonló, vagy nagyobb problémákkal küzdenek, lásd a néhány nappal ezelőtti spanyol esetet. Az energiahálózatok nem mindenhol bírják el azt a terhelést, amit a klímaváltozással járó szélsőséges meleg jelent – ezt mi is érzékeljük. A tavalyi évben is fordítottunk több milliárd forintot intézmények klimatizálására, idén is fogunk, de itt van még feladat.

Nem elegendőek ezek az összegek, mivel teljes hálózatcserére lenne szükség, ami kórházanként akár több tízmilliárd forintba is kerülhet.

Pont arról beszélünk, hogy egyszerre látunk olyan feladatokat, amikre sok tízmilliárdot lehetne költeni, miközben jó lenne a hiányt is csökkenteni. Ez a költségvetés művészete. Igazuk van, számos területen van még feladatunk, de mellette tartani kell a költségvetési egyensúlyt is. Mikor tudjuk egyszerre növelni a kiadásokat és az adókat csökkenteni? Akkor, ha érdemi gazdasági növekedés van. De

Magyarország egyedül nem tud 4-5 százalékos gazdasági növekedést produkálni, ha az exportpartnereink nem növekednek. Ezért nem tudjuk a magyar gazdaságpolitikát elválasztani attól, hogy mi történik Európában.

Takács Péter egészségügyi államtitkár már előre jelezte, hogy a kórházi klímák idén nyáron is várhatóan meghibásodnak majd. Ez egyfajta üzenet volt önök felé?

Takács államtitkár úrral jó személyes kapcsolatunk van...

És ettől kevesebb klíma fogja felmondani a szolgálatot?

Ha megengedik, befejezem. Szóval Takács államtitkár úr pontosan látja, milyen kihívások vannak az egészségügyi rendszer előtt, és én tiszteletben tartom az ő álláspontját, mint ahogy minden államtitkár látja azt, amit én is látok: számos területen lenne helye a többletforrásnak. De természetesen ők is tiszteletben tartják, hogy mindnyájunk mint adófizetők közös érdeke a költségvetési stabilitás megőrzése. Egy nemzeti költségvetés van – akkor tudunk valamelyik területre többletforrást biztosítani, ha annak a fedezetét felelősen megtaláljuk.

Rögzítettük, hogy szűkös források állnak rendelkezésre az egészségügy fejlesztésére. Hogyan lehetne mégis jól elkölteni a pénzeket a szektorban?

A szűkös forrásokat maximum önök rögzítették, ugyanakkor az valóban igaz, hogy hatékonyságnövelésnek mindig van tere. A hatékonyság pedig egy olyan időszakban súlyosabb kérdés, amikor a finanszírozási költségek magasabbak. A Széll Kálmán Tervben például a gyógyszertámogatásból eredő kiadásokat csökkentettük, és ez az emberek érdekében volt. A terheket a verseny fokozásával a gyógyszergyártók és a forgalmazók kapták meg, ott hatékonyságot növeltünk nagyon jelentősen. Nem minden csak azon múlik tehát, hogy az egészségügyi kiadásoknak a nominális vagy GDP-arányos száma hogyan alakul, hanem a beltartalmon is.

Továbbiak a teljes interjúban