Hirtelen súlyvesztés összefüggésben a Lyme-kórral 3. rész

A Lyme-kór a leggyakoribb kullancsok által terjesztett fertőzés, amelyet egy spirochéta baktérium, a Borrelia burgdorferi okoz. A korai fertőzés legjellegzetesebb klinikai tünete az erythema migrans, egy könnyen felismerhető bőrelváltozás, amely az esetek harmadában jelentkezik. A kullancscsípést követő napokban a bőrtüneten kívül sok esetben jelentkezik láz, fejfájás, izom- és ízületi fájdalom, fáradtság, szédülés. Kezelés nélkül a fertőzés a bejutási helyről később különböző szervekre terjedhet, ízületi, kardiológiai, szemészeti illetve idegrendszeri szövődményeket okozva. A neurológiai tünetek a leggyakoribbak, a reumatológiai tünetekkel megegyező arányban, az érintett szerv dominanciája a Borrelia törzsétől is függhet. Az európai kontinensen a három leggyakoribb törzs különböző tünetekkel jelentkezhet.

A Lyme-kór rendkívül szerteágazó tüneteket produkálhat, illetve sok betegséget utánozhat. Képes daganatos betegség képét ölteni, és félrevezetni a vizsgáló orvost, különösen akkor, ha a fő figyelemfelhívó panasz a jelentős mértékű fogyás. Ugyan ritkán de előfordul, hogy az elsődleges tünet a hirtelen testsúlycsökkenés, melyet szinte minden esetben az idegrendszeri érintettséggel összefüggésben írnak le a szakmai cikkek.

A Lyme-kór neurológiai szövődményeinek leggyakoribb tünetei a fájdalmas radikulitisz, a limfocitás pleocitózissal járó agyhártyagyulladás, valamint leggyakrabban az arcideget érintő agyideggyulladás (neuritis cranialis), amely gyakran Bannwarth-szindrómaként vagy Bell-féle bénulásként jelentkezik, jellemzően a kullancscsípést követő néhány héten vagy hónapon belül.

A központi idegrendszeri érintettség ritkább, leggyakoribb megjelenési formája a gerincvelőgyulladás okozta parézis. Az agyvelőgyulladás (encephalitis) rendkívül ritka, az esetek mindössze 0,1%-ában fordul elő kezeletlen fertőzések esetén.

A következő esetismertetések olyan Lyme-kóros betegek történetét mutatják be, akik hirtelen, nagy mennyiségű, akaratlan súlyvesztésről számoltak be:

3. eset

Egy 30 éves férfi a neurológiai osztályra került fejfájás, nyaki fájdalom, szédülés, fényérzékenység, a szemek és fülek mögötti érzékenység, hányinger, alkalmankénti hányás és 11 kg-os fogyás miatt. A betegség 6 hete kezdődött. Az izomerő eltérés nélküli volt, érzéskiesést nem tapasztalt. A látása rendben volt. A tünetek éjszaka és reggel súlyosbodtak, és az idő előrehaladtával fokozódtak, ami extrém fáradtsághoz és napi 16 órát alváshoz vezetett. A fizikális vizsgálat, beleértve a neurológiai vizsgálatot, normális volt. A pszichiátriai vizsgálat nem mutatott rendellenességeket. A depressziót kizárták. A standard biokémiai analízis normális volt. A radiológiai vizsgálatok, beleértve a koponya CT-vizsgálatát és a kontrasztos MRI-vizsgálatot az agyról és a nyakról, nem mutattak eltéréseket. Néhány nap múlva az állapota részben spontán javult és a kórházból elbocsátották.

Két héttel később a belgyógyászati osztályra került, mivel a korábban említett tünetek súlyosbodtak. Ekkor a fogyás már 17 kg volt összesen. Egy hónapja nem tudott dolgozni. Az újabb anamnézis felvétel során kiderült, hogy rendszeresen járt erdőben, de soha nem tapasztalt a Lyme-kórra jellemző bőrtünetet. A járása ismét enyhén bizonytalan volt, de a fizikális vizsgálat során egyéb eltérés nem mutatkozott. A laborban enyhe normociter anémia mutatkozott, de a többi laborérték a normál tartományban volt. A HIV-teszt negatív volt. A hányinger és hányás miatt hasi ultrahangot és gasztroszkópiát végeztek, melyek negatív eredményt adtak. Más diagnózis hiányában és az erdővel való rendszeres érintkezés figyelembevételével Lyme-kór gyanúja merült fel.

A Borrelia burgdorferi ellen termelődött immunglobulin G (IgG) pozitívnak tűnt. A lumbális punkció, melyet visszatekintve az első bemutatkozáskor el kellett volna végezni, 50 cm H2O nyomáskülönbséget, 1221 sejt/μl fehérvérsejt-számot, 354 mg/dl fehérjét és 1,7 mmol/l glükózt mutatott, ami bakteriális meningitisre utal. Intratekálisan Borrelia ellen termelődő antitesteket igazoltak, így a Lyme-kór idegrendszeri érintettségének diagnózisa további megerősítést nyert.

A differenciáldiagnosztika széleskörű volt. Magában foglalta a pszichoszomatikus betegségeket (depresszió, migrén, stresszhez kapcsolódó pszichoszomatikus panaszok, anorexia nervosa és konverzió), gyógyszerhasználatot, neurológiai rendellenességeket (jóindulatú vagy rosszindulatú agydaganat, agyi ér rendellenességből származó vérzés, agyi ödéma, meningitis és encephalitis), endokrin rendellenességeket (diabetes és Addison-kór), gasztrointesztinális betegségeket (gyomorfekély, hasi daganat, pancreatitis és cöliákia) és fertőzéseket (HIV és Lyme-kór).

Ahogy korábban említettük, a tüneteket kezdetben pszichoszomatikusnak tartották, mivel a fizikális vizsgálat, a standard laboratóriumi tesztelés és az agyi és hasi képalkotás kizárta a lehetőségek nagy részét, bár a lumbális punkciót nem végezték el. Csak később vált nyilvánvalóvá, hogy LNB-ről van szó, amit korábban kellett volna tesztelni.

A hatályos irányelveknek megfelelően napi 2 g ceftriaxon kezelést indítottak, amelyet 14 napig folytattak.

Minden tünet néhány napon belül enyhült, a testtömeg 1 hónapon belül normalizálódott. A beteg szinte azonnal folytathatta munkáját. A 6 hónapos utánkövetés során a beteg egészséges maradt, panaszok nélkül.

Összefoglalva tehát a fogyás, mint a Lyme-kór elsődleges kórjelző tényezője nagyon ritkán fordul elő a szakirodalomban, de ha egy magyarázat nélküli testsúlycsökkenés neurológiai és reumatológiai fájdalmakkal társul, amelyeknek nincs egyértelmű oka, fontos gondolni a Lyme-kór lehetőségére.

Források:

https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/11876067/

https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S024886630581238X

https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/35330755/

https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/31574359/

https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/23220829/

https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/10869004/