A thaleri módszer és a magánkiadások forrásteremtése

A gondolat számos helyen visszaköszön a Magyar Nemzeti Bank Versenyképességi Programjában. Az ez év februárjában megjelent anyag 330 javaslatot fogalmazott meg 12 területen, ezek egyike az egészségügy. Az „Egészséges társadalom” fejezet bevallottan nem egy kidolgozott egészségügyi reformterv, de régóta várt őszinteséggel állít fel diagnózist és több előremutató javaslat mellett egy figyelemre méltó új finanszírozási modellt ír le. Utóbbi az egyik leghatékonyabb thaleri módszer, az alapértelmezett megoldás ereje révén tervezi átalakítani a magánkiadások forrásteremtését, írja a Medicalonline.

A program meglehetős sajtóvisszhangot váltott ki. Mint ilyenkor lenni szokott, sokkal kevesebben olvasták, mint ahányan írtak róla. Az átlag újságolvasóhoz csak szenzációképes elemek jutottak el (megszűnnek a pénztárak, az állam központosítja az egészség- és nyugdíjpénzeket).

A dolgozat célja, hogy az alanyi jogon járó egészségpénztári tagság és jóléti alapok tartalmát és a megvalósítás lehetséges következményeit járja körül.

Helyzetértékelés: A túl sok nem intézményesített (out of pocket) egészségügyi kiadás nem jó

„Az összes egészségügyi kiadás egyharmada magánforrásból került finanszírozásra Magyarországon. (…) Az intézményesített költés azonban az összes kiadás mindössze 2,5 százalékát teszi ki.”

Ez egyrészt azért baj, mert növeli a háztartások kitettségét. Magyarországon az OECD 2018-as jelentése szerint a családok 14%-a szenved el ún. katasztrofális egészségügyi kiadásokat. Ez a második legnagyobb arány az unióban.

Másrészt az állampolgárok a szektorra jellemző információs aszimmetria és egyedi vásárlóként való megjelenés okán alacsony hatékonysággal váltják zsebből fizetett forintjaikat egészségnyereségre.

A teljes cikk a portálon olvasható.