A tragédia igazolta, a hősök köztünk élnek

A sokkoló itáliai buszbaleset hatására az egész ország megmozdult, hogy segítsen. A megható összefogás nem előtörténet nélküli: a balesetet elszenvedők között többen hősként mentették társaikat a bajban. Hogyan válik valakiből hős? Ő is annak érzi magát? – teszi fel a kérdést a hvg.hu portálja.

A statisztikák szerint ma Magyarországon tízből nyolc ember nem hiszi, hogy segítséget kapna a bajban. A lehangoló adat sajnos nem alaptalan: gyakran válunk a közöny és a passzivitás rabjaivá olyan helyzetekben, amikor cselekednünk kellene. Nem emberi gonoszságból, sokkal inkább a helyzet körülményei miatt tétlenkedünk: például nem egyértelmű a szituáció felszólító jellege a beavatkozásra, vagy úgy érezzük, nem vagyunk elég hozzáértőek a segítségnyújtáshoz - írja Panyi Anna pszichológus.

A témának kiterjedt szakirodalma van, számos kísérlettel modellezték például John Darley és Bibb Latané amerikai pszichológusok, hogy vészhelyzetben a szituációs tényezők bizony képesek felülírni az ember személyiségjegyeit és elvi meggyőződését. Megdöbbentő eredményeik arra utaltak, hogy minél több szemtanú van jelen egy vészhelyzetben, annál kisebb a közbeavatkozás esélye, illetve annál hosszabbra nő a reakcióidő, mire valaki végre tettekre szánja el magát. Ezen olykor életek is múlhatnak.

A veronai buszbaleset után hősként viselkedtek többen is, tettükkel életeket mentettek. Sokan közülük felvállalták a cselekvés felelősségét. A passzivitás társas normává válhat, ami blokkolja az egyébként jó szándékú emberek viselkedését is, pár perc késlekedés pedig komoly következményekkel járhat. Ám elég egy ember, aki megtöri a bénultságot tettével, és a viselkedése új normát teremthet.