A tudósok nem hittek Karikó Katalinéknak

A gyógyszercégeknek masszív bevételük lett az mRNS-vakcinákból, ezek jelentős részét visszaforgatják a kutatásokba, így már nem évi 5-6, hanem 40-50-100 klinikai vizsgálat folyik mRNS-alapú készítményekkel – mondja Pardi Norbert, a Pennsylvaniai Egyetem mikrobiológiai tanszékének professzora, aki még 2011-ben csatlakozott a Karikó Katalin és Drew Weissman laboratóriumában zajló kutatásokhoz. Jelenleg már a saját laboratóriumát vezeti Philadelphiában, ahol vakcinák fejlesztésével foglalkoznak részben olyan fertőző betegségek ellen, mint az influenza, de vannak eredményeik az mRNS-alapú rákvakcinák területén is, írja a hvg360.hu.

Mekkora lökést adott a Covid az mRNS vakcinák kutatásának, fejlesztésének? A pandémia valóban 10-15 évnyi kutatási időt spórolt meg önöknek, ahogy korábban mondta?

Lehet, hogy keveset mondtam a 10-15 évvel. Természetesen ízléstelen dolog lenne úgy fogalmazni, hogy nekünk jól jött a járvány, hiszen több millió ember halt meg közvetett vagy közvetlen módon a Covid miatt. Az viszont tény, hogy az mRNS technológia bizonyította a hasznosságát, és óriási források áramlanak az ilyen irányú fejlesztésekbe. Számomra is könnyebb pályázatokon kutatási pénzt szerezni, mert a technológia bizonyította, hogy működik emberben is. A gyógyszercégeknek masszív bevételük lett az mRNS-vakcinákból, ennek jelentős részét visszaforgatják a kutatásokba, így nem évi 5-6, hanem 40-50-100 klinikai vizsgálat folyik mRNS-alapú készítményekkel. Ezek nem lennének, ha a sikeres Covid-vakcina fejlesztése nem történik meg. Abban reménykedünk, hogy lesznek olyan új vakcinák vagy egyéb gyógyszerek, amelyeket ennek a sikernek a következtében fejlesztenek ki. 

Milyen könnyebbséget éreznek még?

Robbanásszerű fordulatot tapasztaltunk abban, hogy a tudóstársadalom mit gondol az mRNS-vakcinákról. 1990-ben publikálták az első cikket, amelyben bemutatták, hogy a laborban készített, szintetikus RNS, ha állatokba oltjuk, működőképes. Aztán lassan alakultak a dolgok, a kétezres években a Karikó Katalin–Drew Weissman páros munkája jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy fejlődjön a terület.

A gondot az okozta, hogy nem hittek nekik. Publikálták ugyan azokat a cikkeket, amelyek később Nobel-díjat értek, de a szélesebb tudóstársadalom nem gondolta, hogy az mRNS működhet mint gyógyszer.

Amikor 2011-ben csatlakoztam hozzájuk, pénz nem nagyon volt, megoldatlan feladat annál inkább. Ezeket a tízes évek közepére megoldottuk, de még 2-3 évvel a pandémia előtt is kaptunk olyan bírálatokat jelentős tudományos szaklapoktól, hogy ebben a technológiában semmi nagy dolog nincs, és egyébként sem biztos, hogy emberben is működni fog.