A világon másodikak lettünk a halálozást tekintve

A Wordometers.info a szerdai adatokat is feltüntetve második helyen hozza ki hazánkat a koronavírussal összefüggő halálesetek listáján – a nem törpeállamok – egymillióra jutó halálozási számában a járvány elejétől számítva. (A 34 ezres lakosságú Gibraltár és San Marino esetében egymillió főre nem elosztani, hanem felszorozni kell az adatokat, és ennek erős a torzító hatása.). Az eddigi második Belgium ma 35 halálesetet jelentett, Magyarországon viszont 249 ember halt meg. A csehek mai adatai is jobbak a miénknél: száznál kevesebb halálesetet rögzítettek a fertőzéssel összefüggésben. Ott már leszálló ágban vannak, míg nálunk még meredeken emelkedik a görbe. Mi lehet az oka annak, hogy hazánk a második a világon? Miért halnak meg ilyen sokan, amikor az igazolt fertőzések számában a cseh adat felénél sem tartunk egymillió főre vetítve? Mit tanulhatunk mindebből? A Válasz Online hét pontba szedte az okokat és a tanulságokat.

1. A tömegesen rejtve maradó fertőzések. Magyarország második a halálozási listán, de nincs benne az első 30-ban az egymillió főre jutó fertőzések számában. Ez nyilvánvalóan nem valós adat, hanem „A tesztelés még senkinek az életét sem mentette meg” szemlélet következménye, ami a védekezést is meghatározza. Pedig dehogynem ment a tesztelés életet! A fel nem ismert fertőzés a legveszélyesebb, mert leginkább azok terjesztik a betegséget, akik nem tudják, hogy hordozzák a vírust. Teszt nélkül nem lehet karantént elrendelni, a vesztegzár pedig elvágja a vírus terjedési útját, és ezzel életet ment. Magyarország az egymillió főre eső tesztek számában nincs benne a világ első ötven államában, ami súlyos járványkezelési hiányosságokat jelez. A múlt héten egy felívelő járványhelyzet közben is tíz százalékkal csökkent az elvégzett vizsgálatok száma. Ezen azonnal változtatni kell.

2. Magyarország rendkívül veszélyeztetett ország. A koronavírusnak nem az első, influenzaszerű tüneteket okozó szakasza a veszélyes, hanem a második, és ez a szívbetegeknél, daganatos betegeknél, diabéteszben szenvedőknél nagyobb arányban alakul ki. Magyarországon ezek a betegségek tömegeket érintenek, ráadásul sok a rosszul beállított, életmódváltozást elutasító, gyógyszerét nem szedő ember. Bár szeretünk mindenért a kormányra mutogatni – és a járványügy állami feladat, tehát okkal tesszük – saját testsúlyunk, egészségtudatosságunk és életmódunk, az oltásra való regisztrálás is a saját felelősségünk.

3. A késve elrendelt korlátozó intézkedések. Magyarország tavaly márciusban megmutatta, milyen hatásos módszer lehet alacsony esetszám mellett az azonnali, vaskézzel elrendelt kijárási korlátozás. Az első hullámot Orbán Viktor kormánya felelősen és jól kezelte. A nyár végén kezdődő második hullámnál azonban a kabinet egészen novemberig várt az újabb lezárással, mert a kormányfő nem akarta felvállalni a népszerűtlen intézkedést. Az angol mutáns betörése után ismét késlekedett az általános iskolák ügyében, holott már december elején lehetett tudni, hogy a mutáns máshogy érinti a gyerekeket, és az óvodák, iskolák víruskeltetővé válhattak. A populista kormányok hajlamosak ilyen hibákra. Ezek forrása, hogy a lakosság nehezen viseli a lezárásokat, a tömegek képtelenek a járvány dinamikájában gondolkodni. Az emberek zöme a járványcsúcsok kivételével nem egészségügyi, hanem gazdasági szempontból figyeli a járványhelyzetet, ami szintén fontos, de a kormány feladata az egyensúly megteremtése.  

4. A szakdolgozók alacsony létszáma. A magyar egészségügy békeidőben és éjszakánként gyakran az „egy osztály, egy szakápoló”-elven működik. Az intenzív osztályok kivételek, de ott az „egy beteg, egy szakápoló”-arányt kellene elérni. Ha ez nem teljesül, drámaian romlik a túlélési arány. A magyar egészségügy jelenleg a Bergamo-dilemmával küzd: 1423 beteg van lélegeztetőgépen, százával állítanak be új ágyakat és új gépeket, hogy senki ne fulladjon meg azért, mert nincs elég eszköz. Ám a gép nem minden. 

A teljes cikk a portálon olvasható.