Addig jó az ember, amíg dolgozik...

Piroska éveken át takarított a kecskeméti kórházban, más hosszabb ideig tartó munkája sosem volt. Szerényen, de viszonylagos biztonságban élt egészen húsz évvel ezelőttig, amikor meghalt a férje, és depressziós lett. Olyan mélyre került, hogy nem tudott bemenni dolgozni sem, egyre lejjebb csúszott, majd végül Budapestre költözött, ahol hamarosan az utcára került, írja a 24.hu. 

Hogy a tisztítószerek és vegyszerek között töltött élet, vagy más miatt, azt ő sem tudja, de tönkrement a tüdeje, krónikus obstruktív tüdőbetegsége (COPD) alakult ki. „10-15 méter séta után már kifulladok. Gyógyítani nem lehet, csak szinten tartani gyógyszerekkel, inhalátorral” – magyarázta, 62 éves korára miért látja reménytelennek, hogy bármit is dolgozzon. Az utcáról ugyan albérletbe tudott költözni élettársával, de tavaly újabb egészségügyi gondja lett: elkapta a tuberkulózist.

Hogy hogyan lettem TBC-s? Az élettársam, aki a gödi Samsung-gyárban dolgozik, elkapta. Máshova szinte egyáltalán nem jár, az ott dolgozó románoktól kaphatta el, mert köztük is volt pár beteg – mesélte Piroska.

A betegséggel körülbelül fél évig küzdött, mostanra túl van rajta, de még mindig a Korányiban lábadozik. Azonban szerencséjére ezt nem számlázzák ki neki, ugyanis még éppen nem jött össze annyi tb-hátraléka, hogy a 2019 végén elfogadott törvény értelmében érvénytelenítsék a tajszámát.

Ha összejött volna hat havi tartozása (ami jelenleg 48 ezer forintot jelent), akkor a kezelését kiszámláznák neki. Így viszont egy egyesület fizeti helyette havonta a tb-t, mert az ingyenes társadalombiztosításra sem jogosult.