Alkalmasságival kezdődött, 115-ször adott már vért

A karcagi Kis Sándor tudja, mit is jelent az önzetlen segítségnyújtás. Négyen vagyunk testvérek, előttem senki nem volt véradó a családban – mondta Kis Sándor, akinek első véradása kalandos volt – írja a szoljon.hu portálja.

Bár kis félelem volt bennem, nem volt, aki bátorítson a vérvételnél, a többiek mondták, ez még csak a próba, a másik karomból veszik majd le a többi vért. Amikor megtörtént, nem fájt annyira, mint ahogy féltem tőle, s megállapították, hogy 0 RH+ a vércsoportom. Megmondom őszintén, nem voltam egy darabig véradáson. Furcsa a sors, mert a második véradásom is egy alkalmasságival volt egybekötve – tette hozzá Kis Sándor, aki elmondta azt is, hogy amikor a malomhoz került, ott nagy véradócsapat volt, ahol a kollégák azzal fogadták: ugye voltál már véradáson?

Természetesen – mondta büszkén, ezzel be is fogadták Sándort és vitték magukkal a következő véradásra. Sándor ott látta, hogy volt, akinek fizettek is érte. Az akkori törvények szerint minden negyedik véradás fizetős volt. Akkor öt deci vér százhúsz, majd később százharmincöt forint volt. A segédmunkások fizetése a malomban akkor 960 forintra rúgott, ezért huszonhat napot kellett dolgozni – idézte Sándor a hetvenes éveket. A véradások így lettek természetesek a számára.