16 ország összehasonlítása az adott államban működő magán-, és állami ellátás kapcsolatának szemszögéből.
A Magyar Orvosi Kamara (MOK) idén április és június között online kérdőíves megkérdezést végzett az EU-tagországok orvosi kamarái körében az orvosok állami- és magánegészségügyi ellátásban való együttes munkavállalás jellemzőiről, valamint az állami egészségügyi ellátásban a páciensek orvos- és intézményválasztási lehetőségeiről. A jelzett időszakban 16 ország töltötte ki a kérdőívet, összesen 101 kitöltés történt, főleg kamarai tisztségviselők közreműködésével - írja a vg.hu.
Magyarországon régi adósságként az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló, 2020. évi C. törvény kívánta rendezni a közösségi és a magánellátás viszonyát. Ugyanakkor ez a rendezés egyrészt leszűkítettre és egyoldalúra sikeredett, másrészt a mai napig nem jelentek meg a törvény által ígért végrehajtási utasítások – írja vezetői összefoglalójában Kincses Gyula, a MOK elnöke. A probléma komplex, a rendezés tartósan nem halasztható, és a Magyar Orvosi Kamara elnöksége bízik abban, hogy széles szakmai vitával megalapozott szabályozás fog születni.
Átjárás a két szektor között
Az elemzésből kiderül, hogy a vizsgált tagállamokban általánosnak tekinthető, hogy az állami egészségügyi ellátásban foglalkoztatott orvosok a magánegészségügyi ellátásban is végezhetnek munkát. Válaszadó országok közül kilencben kötik a kétszektorú munkavégzést engedélyhez. Engedélyhez kötött a munkavégzés az állami szektorban dolgozó orvosok esetében, ha a magánellátásban is gyógyítanak, Magyarországon, Csehországban, Horvátországban, Szlovákiában, Szlovéniába, Finnországban, Írországban, Spanyolországban és Görögországban is. Hét országban Bulgária, Észtország, Lengyelország, Lettország, Románia, Németország, Luxemburg a másodállás vállalása nem engedélyköteles.
Az engedély jogszabályban rögzített korlátai között első helyen említhető az összeférhetetlenség. Ennek egyik eleme a munkaidő. Az állami és a magánszektorban történő munkavégzés esetében a munkaidő nem lehet fedésben Lettországban, Magyarországon, Romániában. Németországban a járóbeteg ellátásban dolgozó, kötelező biztosítással rendelkező betegeket kezelő orvosok (háziorvosok vagy szakorvosok) jogilag arra kötelezettek, hogy a kötelező biztosítású betegekre meghatározott óraszámot fordítsanak.
A szétválasztás vagy szeparálás hiánya, nem teljeskörűsége nemcsak az ellátókra, de a betegek szolgáltatás-igénybevételi lehetőségére is vonatkozik: az országok nagyobb részében – kivéve néhány közép-európai országot, és az állami egészségügyi szolgálattal rendelkező országokat – egy epizódon belül is mehet a beteg váltakozva a magán- és az állami ellátásba, akár ugyanazon orvoshoz is – derül ki a kutatásból.
A betegek választási szabadságának növelése a ‘90-es évek óta elterjedt Európában. A háziorvosok szabad megválasztási lehetősége általános Európában. Hasonlóan a kórházválasztás is, kivéve a regionális betegutakat követő rendszereket, Írországot és Spanyolországot, valamint elviekben Magyarországot.
Díjfizetésért plusz ellátás
A közép- és kelet-európai országok nagyobb része megadja a beteg számára azt a lehetőséget, hogy a közfinanszírozott ellátásban díjfizetés ellenében az állami vagy a kötelező biztosítás nyújtotta szolgáltatásokon kívül kiegészítő, vagy komfort javító szolgáltatásokhoz, ellátásokhoz is hozzájussanak – írják. A két szektor szektorsemleges igénybevételére jó példa Finnország, Németország, Görögország és Ausztria, ahol ha a beteg a magánellátást veszi igénybe az állami helyett, akkor utólag részleges visszatérítést kaphat. A magánorvosok fele írhat beutalót az állami ellátás irányába, többsége viszont felírhat támogatott gyógyszert, és egyes országokban elrendelhetnek táppénzt is.
Átjárás az ellátórendszerek között
A 16 országból kilenc országban a beteg egy epizódon belül is igénybe veheti az állami és magánellátást, és ugyanazon orvos, aki a magánellátásban kezelte, a közellátásban is folytathatja ugyanannak a betegnek a gyógyítását. Ezek az országok: Bulgária, Csehország, Észtország, Horvátország, Lengyelország, Finnország, Görögország, Luxemburg és Németország. Nem veheti igénybe a beteg ugyanazon betegsége tekintetében (egy epizódon, ellátási sorozaton belül) váltakozva a köz- és magánellátást Magyarországon, Lettországban, Romániában, Szlovákiában, Szlovéniában, Írországban és Spanyolországban.
A megengedő országokban az állami és magánellátás igénybevételének ugyanazon betegség során nincs a beteg részéről korlátja. Finnország fontosnak tartotta megjegyezni azt, hogy ezt csak beteg kezdeményezheti. Észtországban a helyes klinikai gyakorlat az, hogy ha a beteg magánellátásban kezdte az ellátást, ott is fejezze be (pl. diagnosztika). Abban az esetben, ha magánkezelés nem lehetséges (nagy műtét, rákkezelés stb.), a beteg ellátása az állami kórházban folytatható.
Szabad orvosválasztás
A 16 ország válasza alapján a külön díj fizetése nélküli szabad az orvosválasztás a közfinanszírozású ellátásokon belül kilenc országban (Csehország, Észtország, Horvátország, Lengyelország, Magyarország, Szlovénia, Írország, Németország és Luxemburg) minden ellátásban (alapellátás és szakellátás) biztosított a betegek számára.
További részletek a cikkben.