Amiről nem beszélünk: férfiak perinatális gyászban

A perinatális gyászban minden negyedik nő érintett. Arról azonban kevesebbet beszélünk, hogy minden negyedik férfi is. Vagy csak ők nem beszélnek róla? Az nlc.hu cikkében olyan férfiak szólalnak meg, akik mindig is nyíltan kommunikáltak érzéseikről, és ezzel betekintést engednek a férfiak gyászába is. A vetélés, amely egyes becslések szerint 4 terhességből 1-nél fordul elő, rendkívül fájdalmas élmény a terhes nők számára – de kevésbé ismerjük partnereik fájdalmát. Nem vesszük észre a férfiak sebezhetőségét, hiszen az elveszik a veszteség nyilvánvalóbb élményében, amelyet a nők élnek át.

Jelenleg korlátozott számú kutatás áll rendelkezésre a férfiak perinatális gyászáról, amit viszont tudunk a kevés felmérésből, hogy a férfiak gyakran ugyanazokról az érzésekről számolnak be, mint a nők a terhesség elvesztése után. Sok férfi tapasztal szomorúságot, gyászt, stresszt, szorongást és depressziót a baba elveszítése után. Egy 386 férfi részvételével végzett vizsgálatban 7 százalék számolt be poszttraumás stressz tüneteiről egy hónappal a terhesség elvesztése után.

A University of College London és a Miscarriage Association (“UCL Survey”) kutatása szerint a megkérdezett férfiak 58 százaléka nyilatkozott úgy, hogy érzelmi zűrzavara miatt nehezen tud koncentrálni, 47 százalékuk alvásproblémákról számolt be, 48 százalékuk pedig azt mondta, hogy a gyász befolyásolta a munkáját.

A gyász persze egyéni élmény, de a kutatások szerint a férfiak gyakran nem gyászolnak olyan nyíltan, mint női partnereik. Érzéseik gyakran háttérbe szorulnak, hiszen nagy rajtuk a külső és belső nyomás, hogy támogassák partnerüket, aki fizikailag is átélte a veszteséget. A férfiaknál gyakori késztetés, hogy megpróbáljanak „kősziklává” válni a partnerük számára, aki elvetélt, ami gyakran csak annak az árán lehetséges, hogy félretegyék érzéseiket. Mindezt tetézheti az a társadalmi nyomás, hogy egy férfinek erősnek kell maradnia. Talán ebből következik az, hogy UCL-felmérésben a megkérdezett férfiak csaknem fele azt mondta, hogy nem osztják meg partnerükkel érzéseiket, mert félnek attól, hogy rosszat mondanak, vagy több stresszt okoznak neki. Majdnem egynegyedük pedig egyáltalán nem beszélt a veszteségről vagy a fájdalomról a partnerével. Ez azonban óhatatlanul magányosságot von maga után, amit tovább mélyít, hogy kevés itthon a férfiközpontú támogatói hálózat. A teljes cikk itt olvasható