Amit Karsai Dániel csinál, sokat segített nekik

Tóth Krisztina több évtizede küzd azért, hogy a hospice-ról a menedék jusson eszébe az embereknek. A hospice és palliatív ellátás jelenéről, szép és rossz halálról, az egészségügy rendszerében elvesző súlyos betegekről, Karsai Dánielről és az eutanáziáról is beszélgetett a 24.hu a szakemberrel.

Tóth Krisztina belgyógyász, immunológus, tüdőgyógyász, onkológus, pszichoterapeuta, sőt már terápiás kutyakiképző is. Végigkísérte pályafutását a hospice: otthonápolóként dolgozott a Magyar Hospice Alapítványnál, kilenc évig tüdőgyógyászként az Országos Korányi Pulmonológiai Intézetben, majd az ott 2007-ben megnyílt hospice osztály vezetője lett. Idén tavasszal vette át a Magyar Hospice Alapítvány orvos-szakmai vezetését Muszbek Katalintól, a magyarországi hospice mozgalom egyik legfontosabb szakemberétől.

Szerencse, karma vagy a sors – maga sem tudja, hogyan került a hospice-ba, mindenesetre amikor a Szent Margit Kórházban dolgozott kezdő orvosként, egyből bement abba a kórterembe, ahol a haldokló betegeket ápolták. „A mályvaszínű függönyeivel nem szokványos kórteremnek számított. Bemerészkedtem. Így kerültem kapcsolatba a hospice-szal” – meséli. Van személyes élménye is:

Kislány voltam, amikor dédanyám meghalt, a családdal vettük körül, és én is láthattam, ahogy szép ruhába öltöztették. Máig emlékszem arra a gyönyörű csipkegallérra, ami a nyakát keretezte. Egyáltalán nem találtam félelmetesnek.

Tóth Krisztinával nemcsak a hospice jelenlegi helyzetéről beszélgettünk, hanem arról is, hogyan hatott Karsai Dániel az élet végéről való gondolkodásra, és hogy a hospice hogyan viszonul az eutanáziához.

Hogyan lehet egyszerre két intézményben helyt állni: az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet palliatív osztályán és a Magyar Hospice Alapítvány óbudai hospice házában?

Félállásban vagyok orvosigazgató az alapítványnál, de maradtam a Korányi hospice osztályának vezetője is, ahol 17 éve dolgozom szinte ugyanazokkal az elhivatott kollégákkal, egy nagyon jól bejáratott rendszerben. A Magyar Hospice Alapítvánnyal is szoros volt a kapcsolatom, közel 20 éve dolgozom az otthonellátási rendszerükben. Muszbek Katival sok közös munkában vettünk részt, energiáit, a hospice mozgalom iránti elköteleződését ismerve engem is meglepett, hogy 75. évét elérve átadja a stafétát, ráadásul engem kért fel, hogy orvosigazgatóként vigyem tovább az alapítványt.

A teljes interjú a 24.hu-n olvasható.