Annyi az egészségre káros műzsíroknak: Hazánk az elsők között lépett

Február 20-tól nem lehet Magyarországon olyan élelmiszert forgalomba hozni, amelynek műzsírtartalma meghaladja a két százalékot – a transzzsírokról szóló rendelettel elsők vagyunk a volt szocialista országok között – írja a Heti Válasz.

Hogyan lehet diéta nélkül csökkenteni a szív- és érrendszeri halálozást, hogy közben jókat együnk, és a műzsír ne tapadjon fel a szájpadlásunkra? A dánok ezt találták ki, és 2004 óta 36 százalékkal csökkentették a szív- és érrendszeri halálozást. Valóságos háborút indítottak el még 2002-ben, mert az egészségvédők addig mindenféle zsírnál farkast kiáltottak, a kis északi ország a figyelmét viszont a hidrogénezéssel előállított műzsírokra összpontosította. Azt állították, az élelmiszeripar által kiötlött új molekulákkal az emberi szervezet nem tud mit kezdeni, lerakódnak az érfalon, sokféle halálos nyavalyát és női meddőséget okoznak. 2004 januárjától minden olyan terméket kitiltottak az országukból, amelynek zsiradékaiban két százaléknál nagyobb arányt foglaltak el a transzzsírok. Vagyis éppen azt tették, amit mi most. Csakhogy elsőként a világon megállítani a német, francia, brit kamionokat a határon és azt mondani: nem jöhetnek be, mert a termékeik egészségtelenek – nem volt kis kihívás. (Mi is ezt tesszük majd, immáron Brüsszel engedélyével, ugyanis egyik említett országban sincs a miénkéhez hasonló tiltás, ehelyett a nagy gyártókkal való megegyezés működik.)

A dán tudósok végigették, végigmérték egész Európát, a serpenyőkben, az olajsütőkben – és főként – az addig minden gyanú felett álló nápolyis staniclikban is valóságos horrort találtak. Ha valaki nem volt tisztában azzal, miért halnak korábban a kelet-európaiak, hát a British Medical Journalban közölt dán tanulmányok sorából kiderült. Valahogy a transzzsír sokkal jobban szeret magyar szendvicsekben, hasábkrumplikban tanyázni, mint például a németekben.

Az első zsírkommandós tanulmányok után javult a helyzet, ám a magyar és a német zsírbevitel közötti különbség nemhogy csökkent volna, hanem még nőtt is. 2005-ben a magyarok ugyanannak az ételsornak az elfogyasztásakor összességében háromszor ettek több transzzsírt, mint a németek, 2009-ben viszont már 25-ször. Az eladhatatlan zsírhegyek keletre indultak, s mert itt sokáig kevésbé voltak tudatosak a fogyasztók, hát lenyomták a transzzsírokat a torkunkon.

Tíz deka lengyel csokis perec (Primart mártott) elmajszolásával például valamivel több hidrogénezett zsírt tömünk magunkba, mintha 29 adag mekis sült krumplit ettünk volna meg. Az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet (OÉTI) által bemért Profi csokis parány pedig 14 Burger Kinges emeletes hamburgernek megfelelő transzzsírt tartalmazott.

Lépni kellett, mert félő volt, hogy a nyugati korlátozások terjedésével, még több transzzsírt fogunk benyelni. Másrészt óvatosan kellett eljárni, mert senki sem szerette volna, ha a tiltás miatt tömegesen mentek volna tönkre a magyar élelmiszergyártók. Így a 90 napos türelmi határidő mellett a már legyártott tételeket még egy évig forgalomba lehet hozni az új rendelet szerint.

Február végén a friss termékek között már nem találhatunk olyat, amely összes zsírtartalmának 100 grammjában a mesterséges transzzsírsavak mennyisége meghaladja a két grammot. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy már a miniszteri rendelet hírére sokat javult a helyzet, mivel a gyártók attól tartottak, idén húsvétkor megjelenhet a jogszabály, és eleve kihagyták a transzzsírt a csokinyuszikból.