Arra keltem, hogy meghaltam és felboncoltak

Félig-meddig összeraktam mostanra: a halálom története azzal kezdődött, hogy levelet kaptam Müller Cecíliától. Az országos tisztifőorvos arról írt, hogy el kéne menjek nőgyógyászati rákszűrésre, amit amúgy magánellátásban meg is szoktam tenni évente, de most megörültem, hogy akkor spórolok némi pénzt karácsonyra, idén a helyi rendelőintézetben leszek túl ezen. A vizsgálat megvolt november 16-án, a mintát elküldték a laborba, az eredményt idővel feltöltötték az EESZT-be, negatív lett, megnyugodtam.

Ezzel együtt egy pillanatra elfogott a kétség, amikor ma reggel kávéval a kezemben, félig még csukott szemmel azzal a látvánnyal szembesültem az Egészségügyi Elektronikus Szolgáltatási Tér felületén, ahová az ügyfélkapummal beléptem, hogy november 18-án megkezdték a boncolásomat. Pedig én csak egy sima laboreredményt akartam letölteni. Oké, biztos álmodom még, futott át a fejemen, meg még az is, hogy úgy kell nekem, minek olvasom elalvás előtt ezt az amúgy csodálatos könyvet.

Azóta eltelt bő három óra, megittam a kávémat, aztán még egyet, de az EESZT sajnos tényleg azt mutatja, hogy „halottkezelés, elhunyt vizsgálat” alanya voltam november 18-án a váci kórház kórbonctanán - írta a Telex újságírója, aki ugyanúgy járt, mint az RTL Klub híradóban a napokban bemutatott  32 éves nő, aki a laboreredményét kereste az EESZT-ben, majd a saját boncolásáról értesült.