Átszervezés az egészségügyben: lesz-e fordulat?

Új központot kap a népegészségügy, újra lesz országos tiszti főorvosi poszt. Elvégzendő feladat akad bőven, a kérdés csak az, valóban fordulatot és javulást hoz-e az intézmény? - tette fel a kérdést Kökény Mihály volt egészségügyi miniszter a Magyar Narancs egészségügyi blogján.

Mint írja, akár még örülhetünk is annak, hogy két év tetszhalottság után újra lesz önálló szervezete a magyar népegészségügynek és egészségfejlesztésnek, hiszen lényegében kiszabadul minisztériumi fogságából az egykori Országos Tisztifőorvosi Hivatal (OTH) és más néven, de kissé szűkített feladatkörrel 2016 előtti tevékenységét folytatja. A régi telephelyén, hiszen az OTH-ból helyettes államtitkársággá avanzsált, és most újra önállósuló szerv munkatársainak többsége soha nem hagyta el a Gyáli úti épületeket, csak a feliratok, bélyegzők és a hatáskörök változtak.

Nem tagadom: jó irányba tett lépésnek tekintem az OTH, pardon: a Nemzeti Népegészségügyi Központ felállítását. De a napot nyugtával dicsérjük majd. Még nem tudni, milyen költségvetési előirányzattal és milyen szakembergárdával dolgozhat az új (megújuló) intézmény. Nem tudjuk, milyen mértékig lesz képes összefogni a kormányhivatalok népegészségügyi munkáját?

És vajon mekkora az átpolitizálódás kockázata? El tudja-e érni, hogy a nép egészségének ügye kormányzati prioritás legyen; rá tudja-e döbbenteni a döntéshozókat arra, hogy a drámaian emelkedő megelőzhető és elkerülhető halálozások visszaszoríthatóak, ha az egészség választása a mindennapokban könnyebbé válik, az egészség egyenlőtlenségeit csökkentik és az egészségügyi rendszerbe végre elegendő forrást pumpálnak?

Valódi népegészségügyi fordulat akkor lesz, ha a kormány felismeri, hogy az egészség megőrzése, fejlesztése nem más, mint befektetés. Mindez az uralkodó szemlélet megváltoztatását feltételezi. Az egészségfejlesztés, de az egész népegészségügy többé nem lehet pusztán egy a pazarlónak tekintett jóléti szolgáltatások közül. Nem lehet „nem termelőként” lebecsült ágazat, a megszorítások örökös áldozata, az államháztartási hiány „bűnbakja”, vagy éppen politikai érdekharcok terepe. Ehhez szakítani kell az egészségügy makrogazdasági súlyát lebecsülő, szűk látókörű szemlélettel, és az egészségügyet a társadalom szempontjából betöltött valós szerepe alapján kell értékelni. Az új nemzeti központ ennek a gondolkodásnak (is) lehetne a katalizátora.

Rövid távon nem vagyok optimista. De a mondás szerint a remény hal meg utoljára - írta.