Az ápolók bajnoka lehet a miskolci fiatalember

A miskolci Varholik Dávid ápoló szekcióban indul szeptemberben a szakmák Európa-bajnokságán. A 23 éves fiatalember komoly erőbedobással készül a budapesti EuroSkills versenyre. Az erdon.ro interjúja.

– Mi motiválta, amikor ápoló szakra jelentkezett?

– Nem terveztem, hogy ápoló leszek. A Miskolci SzC Ferenczi Sándor Egészségügyi Szakgimnáziumba jelentkeztem, hogy eltöltsek ott egy évet sportmasszőr képzésen, mert nem jött össze az egyetem. Mivel az telítve volt, maradt az ápoló szak. Aztán megszerettem és benne ragadtam. Időközben végeztem a Ferencziben, és augusztus óta a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktatókórház Kardiológiai Osztályán dolgozom az I. Belgyógyászaton.

– Mit tart legfontosabbnak a munkájában?

– Szeretnék minél több empátiát mutatni a betegeim felé, de a szaktudás szintén nagyon fontos. Lényeges, hogy úgy dolgozzunk, hogy ne éreztessük a pácienssel a kiszolgáltatottságát. Az elején nem hittem volna, hogy ez amennyire nehéz, olyannyira jó is, de ahogy jobban beleláttam, észrevettem a szépségét. Sok a sikerélményem, fontosak a visszajelzések.

– Hogyan jutott el a nemzetközi versenyig?

– 2017 tavaszán az EuroSkills válogatóján, a Szakma Sztár Fesztiválon, negyvenegy szakma képviseltette magát, a versenyt a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara rendezte. Egyáltalán nem számítottam rá, de az ápoló szekciót sikerült megnyernem, és most már a következő versenyhez töltöm a gyakorlati időket. Eddig még csak három helyen voltam, de ezzel a felkészülés nem ér véget. Szerencsére a családom és a barátaim is teljes mértékben támogatnak.

– Milyen feladatokra számít az EuroSkills döntőn?

– Életszerű szituációkat kell majd megoldani szerteágazó témakörökben. Az ápolási feladatokat álbetegeken hajtjuk végre, akik valamilyen helyzetben, vagy otthonápolási, vagy kórházi körülmények között lesznek jelen. Ami számomra a legnehezebb, hogy ez már angol nyelven megy, az ember pedig magyarul gondolkodik, és oldja meg a problémákat. Duplán kell odafigyelni. Az angol egyébként megy, mert jól megtanultam a Jezsuita Gimnáziumban, oda jártam. Viszont a szakmai nyelvet át kell nézni, mert azért az jóval specifikusabb.

– Milyen tervei vannak a verseny után?

– A munkám során beleszoktam egy életritmusba, azaz hogy tizenkét órában kell dolgoznom, ami szabadnapokkal is jár. A felkészülés alatt viszont minden nap kell mennem hétfőtől péntekig. Kíváncsi vagyok, hogy fogok tudni visszaszokni erre a tizenkét órás műszakra. Hosszú távon szeretnék valamilyen diplomát, de hogy levelezőn, vagy nappalin az majd kiderül.