A térségi ellátásszervezés intézményrendszere nemcsak felesleges, de még káros is lehet.
Hazánk gazdasági körülményei igen nehezek, az adósságcsapdából kivezető út anyagi áldozatot követel, ezért a jóléti kiadások folyamatos csökkentésével szembesülünk. Az egészségügyi ellátás szerintem nem sorolható ide, mégis háttérbe szorul. A gyógyítás helyzetének elbizonytalanodása össznemzeti érdeket veszélyeztet, versenyképességünk, munkaerőhelyzetünk okán stratégiai megítélést igényelne. Ez a felismerés évtizedek óta várat magára – írja A szolidaritás a fogyasztás oldalán keresendő címmel megjelent cikkében dr. Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke.
- „Sajnos a választások óta eltelt egy esztendő -az adott ciklus legértékesebbje - ágazatunkban érdemi eredményeket nem hozott. Az egészségügyi kormányzat láthatóan képtelen megbirkózni a feladattal. Ennek csak az egyik oka az az - ágazat szereplői által gyakran hangoztatott - érv, miszerint a kormányzati struktúra kevéssé alkalmas az ügy jelentőségéhez mérten szükséges ténykedéshez".
Dr. Éger István szerint a Semmelweis-terv megoldási javaslataiban nemcsak hogy elégtelen, hanem veszélyes tévútra is vezethet. „Az egészségügy munkaerőhelyzetének javítására még érdemi ígéreteket sem tartalmaz. Elismeri, hogy a gyógyítás GDP-arányos kiadása nemzetközi viszonylatban nagy lemaradásban van, ám forrásként csak bizonytalan időtávú hatékonyságjavítással és uniós pályázati forrásokkal operál. Ezek együttes összege sem közelíti meg egy sürgős (és hatékony) mentőcsomag elégséges értékét. A sokat hangoztatott térségi ellátásszervezés intézményrendszere pedig nemcsak felesleges, de adott körülmények között még káros is lehet.
Minek tízmilliárdos nagyságrendű közpénzekből újabb intézményhálózatot létrehozni, amikor is a neki szánt feladatok a fennálló hivatalok keretein belül (OEP, ÁNTSZ, kormányhivatalok) megfelelő szakemberekkel és hozzáértéssel elvégezhetők? Jól működő egészségügyi rendszerben a betegútszervezés elsődleges letéteményese a kezelőorvos. A szűkösségből fakadó problémákat nem lehet újabb hivatalok felállításával orvosolni. Az ellátásszervezés számos bukott kísérletét élhettük meg az elmúlt tíz év során, okulni kellene belőle!
És hogy mindez miért veszélyes is? Pillanatig sem feltételezve a jelen kormányzat ebbéli szándékát, egy esetleges későbbi kurzusváltás kapcsán változó filozófia következtében a térségi ellátásszervező intézmény ismét tere lehet olyan privatizációs kezdeményezésnek, amelyet 2008-ban példátlan nemzeti összefogással akadályoztunk meg. Nem szabad ilyen veszélynek kitenni bennünket! Anyagi szűkösség által vezérelt szerkezetalakítással operálni érdemi egészségpolitikai célok hiányában semmi jóra nem vezet. A struktúra ugyanis nem cél, hanem eszköz.
A Magyar Orvosi Kamara elnöke szerint sürgősen olyan kitörési pontot kell találni tehát, amely fenntartja a nemzeti kockázatközösségen alapuló szolidaritás elvű közteherviselés és ellátási hozzáférés rendszerét, tisztázottan és kiszámíthatóan jelentős többletforrást hoz, ugyanakkor nem rontja a versenyképességet.