Az egészségértés életeket ment, mégsem foglalkoznak vele

A G7 sorozatában egészségügyi szakembereket kérdezünk arról, hogy mitől tudna jól együttműködni a magán- és közfinanszírozott ellátás. Ebben a részben Kiss Anikó egészségügyi kommunikációval és szervezetfejlesztéssel foglalkozó szakember írja le gondolatait. 

Idén év elején anafilaxiás rohamot kapott és meghalt egy hétéves mogyoróallergiás kisfiú egy újpesti benzinkúton. A hírekben szereplő információk alapján egy iskolai ünnepségen a gyermek környezetében ettek mogyorótartalmú ételt, a tanárok az édesanyát hívták, de sem nála, sem az intézményben nem volt életmentő Epipen.

Mindezek alapján arra lehet következtetni, hogy a gyermek környezete nem értette pontosan, mit jelent ezzel a betegséggel élni. Akinek anafilaxiás allergiája van, annak a környezetében senki nem ehet allergént, mindig nála kell lennie az életmentő Epipennek, és csak olyan személyre lehet bízni, aki felismeri a tüneteket és beadja az injekciót. Az eset megrázta Magyarországot.

Életmentő egészségértés, életveszélyes ismerethiány

A kisfiú tragikus halála csak egy példa arra, hogy az egészségértés, a betegségekkel és azok megelőzésével kapcsolatos tájékozottság életmentő lehet(ne). Erről azonban sajnos más, ismertebb betegségek kapcsán sem beszélhetünk. Például a magas vérnyomás vagy a cukorbetegség végső soron ugyanúgy öl, ahogy egy anafilaxiás allergiás roham, csak lassan  és kevésbé látványosan. Az ezekben a betegségekben szenvedők közül is sokak életét menthetné meg az egészségértés, ha a tájékozottság és tudatosság javításába energiát fektetne a magyar egészségügyi rendszer.

De ennek egyelőre semmi jele.

Ez is oka annak, hogy az Eurostat 2020-ban publikált adatai szerint százezer lakosra számítva Magyarországon haltak meg legtöbben megelőzhető betegségekben, kétszer annyian, mint az EU-átlag, ami a prevenció hiányára és az egészségtelen életmódunkra utal. A megelőzhető halálozás alatt ugyanis azt értik, ami megfelelő orvosi és nem orvosi egészségügyi eljárásokkal (egészséges életmód, megfelelő táplálkozás, rendszeres, szervezett szűrés, betegségek korai felismerése, szövődmények kialakulásának megelőzése) elkerülhető lenne.

...

A végletekig kifacsart, leterhelt egészségügyi dolgozóktól, akik minden nap azért küzdenek, hogy az elégséges ellátást biztosítsák valamennyi betegnek, nem lehet elvárni, hogy edukáljanak, tájékoztassanak, és rávegyék a betegeket, hogy legyenek aktív szereplői az ellátásuknak.

Ennek ellenére talán a legnagyobb korlát a szemléletben van, amely még mindig a betegségek akut gyógyítására fókuszál. Rövid távú túlélés és nem hosszú távú építkezés jellemzi az ellátást. Ehhez elsősorban a kormányzati szemléletnek kellene változnia. Felismerni, hogy a jelen problémáinak kezeléséhez hosszú távú gondolkodással lenne érdemes közelíteni. Így ki lehetne lépni a tűzoltás jellegű gondolkodásból, és az elkerülhető betegséggel küzdő betegek nem termelődnének feltétlen újra.

További részletek a cikkben.