Az egészségügy most rosszabb, mint amilyen a járvány előtt volt

Tömeges felmondásra nem, de jelentős orvos- és ápolóhiányra kell készülni a negyedik hullámban – mondta a 24.hu-nak Álmos Péter. A MOK alelnöke szerint nem a hálapénz kivezetése, hanem az erőforráshiány miatt van kevesebb műtét, és csakis paraszolvencia nélkül lehet elkezdeni az egészségügy átalakítását.

Bizalmi szavazással kérte volna a MOK teljes elnöksége az elmúlt két év értékelését. Bár a küldöttgyűlés és vele a voksolás a járványhelyzet miatt most elmarad, mégis miért érezték fontosnak, hogy az orvosok így nyilvánítsanak véleményt a Kincses Gyula vezette kamara első két évéről?

2019-ben megígértük, hogy a ciklus felénél Kincses Gyula úgynevezett bizalmi szavazást fog kérni, ennek az ígéretnek a betartására készültünk. Nem kérdés, hogyha egy ilyen szavazáson nem megy át, akkor vele együtt távozunk mi is, mert ez nem egy elnökközpontú kamara, hanem csapatként működünk. Ha leszavaznának minket, természetesen ügyvivőként továbbra is ellátnánk a feladatokat. De nem érzünk bizalmi válságot, csupán a választási ígéretünket szeretnénk betartani, lehetőséget adva ezzel az országos küldötteknek, hogy véleményezzék a munkánkat. Bár az a neve, hogy bizalmi szavazás, valójában nevezhetjük megerősítő szavazásnak is.

A MOK-ot az elmúlt időszakban komoly belső bírálat érte, főképp a márciusban életbe lépett egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvény miatt.  

Az elmúlt két év nehéz időszak volt a kamara életében is, hiszen itt a járvány, amelyben jelentős feladat hárul a MOK-ra. Vannak programpontok, amikkel nem tudtunk úgy haladni, mint ahogy szerettünk volna, és vannak olyan fontos dolgok, mint például a hálapénz kivezetése és az orvosbéremelés, amelyek viszont nagyon gyorsan teljesültek. Igen, akadnak elégedetlen kollégák, hiszen egy olyan jelentős változás zajlik, ami óhatatlanul érdeksérelmekkel jár. És biztos vannak olyanok is, akiket a mi szándékaink szerint nem tudtunk hatékonyan képviselni. De ha megnézzük, hol volt az orvostársadalom képviselete két évvel ezelőtt, illetve hogy mennyire volt erős a hangja, és most hogy áll ez a kérdés, akkor azt gondolom, érdemi változást értünk el.

Sok célt fogalmaztak meg két évvel ezelőtt, de a legvilágosabb az volt: jobb legyen az egészségügy. Jobb lett?

Arra a kérdésre, hogy jelen pillanatban miként teljesít az egészségügy, azt mondanám, egyetlen feladat megfelelő ellátása alárendel minden mást. Az erőforrásokat és a figyelmet a vírusfertőzöttek kezelésére kell fordítani, háttérbe szorult a normál működés. A kamara előtt álló feladatokban is ez látszik: a járvány egyszerre jelentett segítséget bizonyos programelemeink megvalósításában, ugyanakkor hátráltatta a többi célkitűzés elérését. Olyan külső tényezővel kell számolnunk, aminek menedzselésére a kamarának kevés eszköze van. Egyenesen válaszolva az eredeti kérdésre: most az egészségügy rosszabb, mint amilyen a járvány előtt volt.

Egyszerre sok probléma hat egymásra. Hiányoznak orvosok és szakdolgozók, a járvány miatt elvezénylések vannak, torlódnak a várólisták, a jogviszonytörvény függőben lévő kérdései miatt bizonytalanok a kollégák. Ezeket próbáljuk mérni és jelezni. Legutóbb levelet is írtunk Kásler Miklósnak, kifejtettük az álláspontunkat a hálapénz megszüntetésének hatásairól, miután megkérdezte ezt tőlünk. Azt válaszoltuk, hogy az egészségügy nem most romlott el, csak most válik láthatóvá, hogy mennyire gyenge lábakon áll.

Az interjú folytatása a portálon