Az egészségügyiek eljutottak a tűréshatárig!

A magyar lakosság népegészségügyi mutatói messze elmaradnak nemcsak a fejlettebb országokétól, hanem a jelenlegi gazdasági helyzetünkben elvárhatótól is. Azaz adott gazdasági teljesítmény mellett is csaknem három évvel tovább kellene élnünk, és még rosszabb az arány, ha az egészségben eltöltött életévek számát viszonyítjuk a nemzetközi trendekhez. Kiemelkedően rosszak a mutatók például a daganatos halálozás esetében, és legalább ennyire aggasztó a drámai népességfogyás, amelyben szerepet játszik a korai halálozás mellett a rendkívül alacsony születési ráta is. Ilyen népegészségügyi mutatók mellett az átlagosnál lényegesen magasabb ellátási szükséglet jelentkezik az egészségügyi ellátórendszerben - írta Rácz Jenő, a veszprémi kórház főiagazgatója, a Magyar Kórházszövetség volt elnöke a Magyar Idők Vélemény rovatában.

Ebben a helyzetben a politikának két választása van. Megpróbál a probléma gyökeréig lehatolni és oki terápiát alkalmazni, vagy akut, de felszínes intézkedésekkel a problémát a felszín alá nyomni. Az oki terápia a fent leírtak miatt átrendezi az addigi szükségletek kielégítésének sorrendjét, így ez nyilvánvalóan konfliktusok felvállalását igényli, számottevő erőforrás-átcsoportosítást generál, ami nyilván érdekeket sért, ezért rövid távon sikert biztosan nem garantál. A problémák felszín alá nyomása csak elodázza azokat, és az idő múlásával már csak az eredetinél sokkal drasztikusabb intézkedésekkel és magasabb áron leszünk képesek megoldást találni rájuk.

Ebben a döntési dilemmában – mivel abszolút gyors, olcsó és sikeres megoldás nem létezik – mind a politika, mind a vele kon­frontálódók agresszívan reagálnak. Azaz a jogos társadalmi szükséglet és igény kielégítetlenségének felelősségét egymáson kérik számon.

Sajnos a történelem ezen a területen a rossz példák követésében számolatlanul képes ismételni önmagát. De a történelem az elmúlt 2500 év alatt azt is bebizonyította, amit a Orbán Viktor miniszterelnök 2012. október 23-i ünnepi beszédében oly érzékletesen megfogalmazott: „Hazugságokra, dogmákra, önámításra és megtévesztésre nem lehet sem államot, sem gazdaságot építeni. A modern ember most tanulja az ősi történetet, hogy igazság nélkül nincs élet…"

Pedig az élet az első számú prioritás.

A politikának intő jel lehet, hogy a három­igenes szociális népszavazás hogyan volt képes egy koalíciót pillanatok alatt szétverni és egy politikai pártot kiírni a politikai palettáról. Akkor a lakosság lépett. Most, a jelzések alapján, az egészségügyi ellátórendszer szereplői fognak lépni. Ki a lábával, azaz az ország elhagyásával jelzi elégedetlenségét, mások a láthatóan spontán kirobbanó, most már rendszeressé váló megnyilatkozásokban, vagy munkahelyek közötti csoportos átvándorlásában jelzi, hogy eljutott a tűréshatárig.
A teljes vélemény