Az erdőtelepítések zöme csak papíron növeli a zöldterületek arányát

Az Amazonas tragédiája és az erdős területek zsugorodása nem új keletű, számtalan program jött már létre a helyzet visszafordítására.Napjainkban is világszerte folyamatos az erdősítés, egyre nagyobb mértékű a zöldterület aránya, bár leginkább az északi féltekén.Ez mégsem egyértelműen jó hír. Az esőerdők ugyanis nem csak a fákból és növényekből állnak, hanem otthont adnak számtalan állatfajnak is, írja a tudas.hu.  Az esőerdők legnagyobb értékét a biológiai sokfélesége adja: megszámlálhatatlan állat- és növényfaj, amelyek precízen osztják el egymás között a föld nyújtotta erőforrásokat.Az erdőírtásokat követő újratelepítések viszont gyakran egy-két fajból állnak, az ilyen új erdők viszont egyáltalán nem hívogatóak az élőlények számára.Nem csak állatfajok, de növényfajok is a kihalás szélére sodródnak és végérvényesen tűnhetnek el az “új erdőkben” amelyek – bár papíron növelik a zöldterületek arányát – nem is hasonlítanak eredeti otthonukhoz.

Az erdőirtás ráadásul nem csak az állat- és növényvilágot fenyegeti. Az Amazonas a Föld egyik legnagyobb szén-dioxid nyelője – innen a “Föld tüdeje” elnevezés. Tavaly viszont a történelem során először az esőerdő több CO2-t engedett az légkörbe, mint amennyit el tudott nyelni. Ezért leginkább az erdőtüzek felelősek, melyek nem váratlan éghajlati katasztrófák: a tüzeléssel lehet ugyanis a leggyorsabban kiirtani az erdőt ahhoz, hogy utána mezőgazdasági területté fordítsák, főleg marhahús és szója előállításához.Az Amazonas így már nem csak kisebb tüdőkapacitással rendelkezik, de a saját égésével termelt szén-dioxidot is el kell nyelnie.A sors fintora, hogy a folyamat valójában az égetéseket kiváltó mezőgazdaságnak sem kedvez: a brazil szójaipar 3,5 milliárd dollárt veszít évente az erdőtüzek okozta extrém magas hőmérséklet miatt, ami tönkreteszi a termést.

A kivágás és az égetés visszaszorítása, valamint az új erdők telepítése kulcsfontosságú a klímaváltozás és a fajkihalások elleni küzdelemben, de csak akkor, ha az átgondolt stratégiával történik. Az erdők természetes regenerációja önmagában nem képes elérni olyan mértékű biodiverzitást mint amilyen a korábbi állapotában uralkodott.Ezek a tudatosan újratelepített, vagy a kivágott, majd magára hagyott területek helyén újjáépült “másodlagos erdők” viszont ma már közel a harmadát teszik ki Dél-Amerika erdeinek.Ezek az erdők már másmilyen fákból állnak, mint az eredeti erdők, az ősi fajok ⅔-a még 20 év alatt sem nem tud visszatelepülni – erre jutottak a Connecticuti Egyetem kutatói. Elsőre kézenfekvő és olcsó megoldásnak tűnt a kiirtott erdőket pusztán magukra hagyni, hogy az esőerdő újra visszatelepüljön, de úgy tűnik, hogy ez nem elég.

Tudatos fatelepítéssel fél évszázad alatt áll vissza a biodiverzitás. A kutatók számításai szerint a békén hagyott, természetnek visszaadott területek ugyan maguktól visszatelepülnek, ahhoz, hogy az eredeti állapotukig maguktól visszataláljanak, akár egy évszázad is kevés lehet. 

Gyakran épp azokon a területeken történik a legnagyobb erdőirtás, ahol a legmagasabb a fajok változatossága. India északkeleti részén a fajok sokaságától burjánzó esőerdők 70 százaléka már eltűnt az elmúlt 20 évben, annak ellenére, hogy ez a terület a hatodik legnagyobb biodiverzitással rendelkezik a Földön. A hivatalos kormányzati álláspont szerint minden rendben, az ország jó úton halad, hogy elérje a Párizsi Egyezményben vállalt célt, miszerint 2030-ra az ország 33 százalékát erdők fedik.

A teljes cikk a tudas.hu portálon olvasható.