Az orvosi kamara kórrajza a hazai urológiai ellátásról

Némi általános kitekintés után két írást közöl portálján a Magyar Orvosi Kamara (MOK), egy szakmáról szóló helyzetelemzést és egy nyílt levelet, amelyek nem eltagadják a magyar egészségügyben a centralizálás szükségességét, hanem bemutatják azt, mennyire fontos lenne az adhoc döntések és események utáni futás helyett egy, a szakmát bevonva előre eltervezett program szerint végrehajtott átalakítás - idézte az írásokat a medicalonline.hu.

Böszörményi-Nagy Géza, a MOK alelnöke az urológiai ellátás hazai helyzetét elemző írása összefoglalójában azt írja, szoktuk emlegetni, hogy az Egyesült Királyságban 800 000 lakosra tartanak indokoltnak urológiai osztályt szervezni. Ez biztosít megfelelő esetszámot, tapasztalatot, gazdaságos tevékenységet, ez teremti meg tudományos tevékenység végzését és a fiatalok számára a megfelelő képzést, fejlődést. Ennek alapján, ez Magyarországon 10-12 osztályt jelentene. Hazánkban azonban a rendszerváltás idején, 1990-ben 5 klinikán, 13 budapesti, 17 megyei és 23 városi urológiai osztályon, tehát összesen 58 ellátóhelyen történt urológiai fekvőbeteg ellátás.  2012-17-ben 37, 2023-ban 30 osztály működik. Látható, hogy az urológiai osztályok száma csökken, ebben összevonások és osztály bezárások is szerepelnek. Az is látszik az ellátott betegek és a végzett műtétek száma alapján, hogy a kisebb osztályok megszűnése mellett néhány nagyforgalmú osztály, centrum kezd kialakulni. 

Mindkét folyamat azonban azonos tulajdonságokat mutat, azaz a koncepció hiányát és a döntési mechanizmusok elégtelenségét. A hazai centrumok ugyanis minden korábbi szakmai törekvés ellenére nem központi akarat révén, hanem önszerveződő módon kezdtek kialakulni.

A kisebb osztályok bezárása sem központi döntések nyomán történt. A betegellátás ellehetetlenítése, az osztályok kivéreztetése történik, rengeteg áldozattal. Nagyon sok beteg kálváriája van mögötte, elégedetlenség, panaszáradat a betegek, a hozzátartozók részéről. Egy olyan rossz hangulat az egészségügyi dolgozók részéről is, ami elkerülhető lehetne, ha ez mind tervezetten, szervezetten történik. Sajnos azonban így valamennyi résztvevő magára marad ennek során.  További részletek a teljes cikkben