"... lehet, hogy a rendőrminiszter vagy az államtitkár szobájából nézve már az - de ettől még nem lesz átlátható rendszer".
A Belügyminisztérium közleménye, amelyet a csípő- és térdprotézisekre vonatkozó „várólista protokollal” kapcsolatos méltatlankodó írásokra adott ki válaszul, igazán jó példa a tökéletes kommunikációs alkalmatlanságra - írja véleménycikkében Rozsos Erzsébet ápolásetikus a népszava.hu-n.
A tárca közleménye szerint „az új protokoll – a nemzetközi gyakorlatot alapul véve – szakmai ajánlásokat fogalmaz meg a betegek ellátásával kapcsolatosan, egyértelmű útmutatást ad a várólistát kezelő szakszemélyzet részére, hogy konzisztens, szabványos, szakmai alapú, a betegeket támogató, transzparens szemléletben ütemezzék az ellátások igénybevételét.”
A közleményt kiadó összekeveri a várólistát a szakmai protokollal. A várólista alkalmazására akkor kerül sor, amikor egy időben, egy területen nagy számú beteg ellátására nincs elég erőforrás. Ilyen mindenütt létezik, ahol közfinanszírozott egészségügyi rendszer működik. A szempontokat törvényben határozzák meg, betartásuk kötelező. A fő szempont az arányos elosztás és a méltányos hozzáférés, a cél pedig az egészségügy terheinek csökkentése.
A protokoll viszont szakmai előírás minden betegségre nézve, segítség az orvosnak, hogy a betegek szükségleteik szerinti besorolását el tudja végezni egy adott betegségcsoporton belül, és ehhez segítségül hívja a társbetegségek protokollját. Csakhogy a hivatkozott nemzetközi gyakorlat kiemeli, hogy az orvosok szerződést kötöttek a beteggel, és a beteg érdekeinek elsőbbsége van.
Az angol nyelvű orvosi szakirodalom nem tartalmaz diszkriminációt, nem sérülnek a betegek jogai. Nem negligálják a hatályos törvényeket, nem sértik meg a bioetikai elveket. De ha átvették volna is a teljes nemzetközi gyakorlatot, akkor sem gondolom, hogy egy teljesen más egészségügyi rendszerből, eltérő szakmai és társadalmi egészségkultúrából, jogrendszerből származó protokollt le lehet másolni. A világ boldogabb felén tudják: ezt mindenkinek magának kell kialakítani, folyamatosan fejleszteni.
Ha volt is rá kísérlet, a magyarországi egészségügy romjai, a háborús körülmények, a mérhetetlen eszköz-, pénz- és szakember hiány halálra ítéli a legjobban elkészített szakmai protokollt is. Merthogy a protokollhoz csekklista is tartozik, benne, hogy mi minden szükséges mondjuk egy műtét elvégzéséhez. Emellett idő és energia, hogy a szakemberek átbeszéljék, a betegek megismerjék.
Továbbiak a teljes cikkben