Az orvostársadalom közérzete

Meggyőződésem, hogy a magyar egészségügyi intézmények legtöbbjében a kor elvárásainak megfelelő színvonalú az ellátás. Nem ezzel van a baj. A betegek gyakran hallható elégedetlenségének fő oka az orvosi és szakorvosi rendelők zsúfoltsága miatti sok várakozás és a vizsgálati és műtéti előjegyzések hosszú időtartama - írta  Berkő Péter professor emeritus, a Miskolci Akadémiai Bizottság alelnöke a Magyar Időkben.

Ezeknek a következők az okai: 1. A magyar emberek többségének alacsony az egészségkulturáltsági színvonala, körükben túlzottan gyakoriak az életmódzavarok, és mivel anyagilag sincsenek érdekeltté téve abban, hogy óvják az egészségüket, túlzottan sok a beteg. 2. A háziorvosi rendszernek túlzottan nagy az orvoshiánya, az „áteresztő képessége”, ez növeli a szakrendelések zsúfoltságát. 3. Jelentős az orvoshiány. 4. Az egészségügy finanszírozásának hiányosságai miatt bevezették a volumenkorlátozást (ezzel korlátozzák a havonta elvégezhető műtétek számát), és ez kikényszeríti a várakoztatást.

A betegek és egyúttal az orvostársadalom nagyobbik felének hangulatát rontó tényezők sorából nem hagyhatók ki a hálapénzrendszer okozta feszültségek sem. A biztosítékot az úgynevezett „kikényszerített hálapénz” és az egyes intézetekben és egyes orvosok által „bevállalt” és egyre inkább elterjedő, de egyértelműen törvénytelen tarifarendszer meghonosodása veri ki.

Az egészségügyben egyre inkább elterjed és rombolja a klasszikus orvosi gyógyítómunka tekintélyét egy világjárvány: az „emberi jogokkal” és ezen belül a „választás szabadságával” való visszaélés divatja. A választás szabadságának mindenek fölé rendelése. Vélhetően ezzel függ össze, hogy meggyengítve az orvosok ősi időktől biztosított jogát, a gyógyítás szabadságát, túlzottan felerősítették a betegjogokat. A beteg tájékoztatását követően (!) a gyógyítás módjának megválasztását alapvetően az interneten kiművelt vagy éppen összezavarodott beteg jogává tették. Így néz ma ki a gyógyítás szabadsága.

A betegjogi képviselői rendszer bevezetése felbátorította az elégedetlenkedő betegeket és hozzátartozókat, felerősítette a panaszáradatot és a feljelentések szabadságát. Emellett engedték az egekbe, több tíz milliós magasságokba emelkedni a perelt kártérítési összegeket, amelyek ugyancsak hozzájárultak a kórházak elszegényedéséhez. A választás szabadságának jegyében tették szabaddá az intézet- és az orvosválasztást, de ezt a volumenkorlátozással nagyrészt le is fojtották.

Összességében: meg kell mondanom, hogy nagyok az elvárásaink az új egészségügyi kormányzattal szemben. És nagyon várjuk egy biztató és megtartó erejű jövőkép felvázolását és az ennek megvalósulását célzó új egészségügyi reformtervet. Meggyőződésem, hogy az egészségügyi dolgozók túlnyomó többsége bizalommal tekint a kiváló kollégáink által vezetett egészségügyi kormányzatra, és készen áll az együttműködésre. A teljes vélemény itt olvasható