Az ózdi beteg drága, vagy a kecskeméti olcsó?

Az Egészségbiztosítási Felügyelet megbízásából az EgészségMonitor által készített kutatás 168 kistérséget vizsgált meg. A felmérésből kiderült, hogy jelentős eltérések mutatkoznak mind az ellátott betegek számában, mind az egyes betegekre jutó költségekben is.

„Ha az adatokat korrigáljuk az adott kistérségek halálozási mutatóival, az életkorral és a megbetegedési arányokkal, s a térségek közötti különbségek akkor is megmaradnak, akkor bizonyosan állítható, hogy a rendszer igazságtalan, és a pénzt nem használjuk föl hatékonyan" - mondja a kutatás vezetője, Vitrai József. Hozzátette, hogy az egynapos ellátásoknak az egy lakosra vetített aránya kistérségenként erősen különbözik, s ugyanez a jelenség figyelhető meg a fekvőbeteg-ellátásban is. Míg az előbbiek során a legnagyobb betegarány a 26-szorosa volt a legkisebbnek míg ugyanez az arány a fekvőbeteg-ellátásban ötszörös.

Vitrai József elmondta, hogy bár egyelőre csak feltételezések vannak azzal kapcsolatban, hogy miért kerül a sokszorosába egy-egy beteg ellátása az ország egyik pontján, mint a másikban, illetve a miért veszik igénybe ott nagyságrendekkel gyakrabban az ellátást, mint máshol, miközben ennek a különbségnek nincs kimutatható hatása a lakosság egészségi állapotában. Lehetséges ok lehet például a felszereltség, az ellátáshoz való hozzáférés vagy akár az is, hogy hol miként számolják el a betegek ellátását.

A szakember szerint csekély hatékonyságú a gyakorlat, amely a kapacitásokat és a forrásokat a lakosságszám szerint osztja el. Hangsúlyozta, hogy több tízmilliárd forintot költöttek új szakrendelőkre, de hatástanulmány híján senki nem tudja, hogy azokra valójában hol volna szükség.