A számok megdöbbentőek: minden hatodik ember a Földön mély magányt érez.
A múlt héten az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a magányt olyan közegészségügyi fenyegetésnek nyilvánította, mint a dohányzás vagy az elhízás. A szívszorító "járvány" óránként 100 ember halálát okozza, írja a naphire.hu.
Amaleed Al-Malikit rengeteg ember vette körül, amikor mélypontra került. A húszas éveiben járt, tanult, dolgozott, állandóan SMS-ezett, állandóan posztolt. Olyan társasági élete volt, ami kívülről nézve úgy tűnt, pajzsként véd a kétségbeesés ellen. Mégis úgy érezte, egy felszínes kapcsolatok tengerében sodródik. „Nem tudom, hogy tényleg ismer-e engem bárki is. Azt sem tudom, hogyan kezdjem el ezt a beszélgetést” – fogalmazott.
Magánya nem az egyedüllétről szólt, hanem a láthatatlanságról. És nincs egyedül. Ez a kimondatlan járvány: fiatal ausztrálok, akik soha nem voltak még ennyire összekapcsolva, mégis valahogy egyre elszigeteltebbek, bizonytalanabbak, és csendben felbomlanak.
A múlt héten az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a magányt olyan közegészségügyi fenyegetésnek nyilvánította, mint a dohányzás vagy az elhízás.
A számok megdöbbentőek: minden hatodik ember a Földön mély magányt érez.
A WHO becslése szerint a magány több mint 100 halálesetet okoz óránként, ami évi közel 900 000 halálesetnek felel meg.
Gyakran beszélünk az éghajlatváltozásról, mint korunk meghatározó válságáról. De talán az igazi klímaválság érzelmi jellegű.
„Egy lelki aszály. Egy generáció, amely az online térben nőtt fel, zajjal körülvéve, de a közelség éhségétől szenvedve, miközben mások legjobb pillanatait fogyasztja, és közben saját fájdalmát elnyomja. Globális vészhelyzeten megyünk keresztül. De nem szirénák harsogásával vagy tévés tájékoztatókkal jelentkezik. Csendben, szinte udvariasan lopakodik be hálószobákba, buszokra, osztálytermekbe és kávézókba” – írta Dr. Dvir Abramovich az Antidiszkriminációs Bizottság elnöke.
A teljes információ a cikkben.