Bábeli zűrzavar a gyógyításban

Két gyógyító intézmény között történt félreértés a közelmúltban, így a magyar anyanyelvű kollégák kénytelenek voltak – normál esetben fölösleges – köröket futni egy idős beteg érdekében. A páciens idegrendszeri problémával került kórházba, és ott eltörte a karját. Orvosai azt szerették volna megtudni a másik intézményben dolgozó orvostól, mikor kezdhetik újból adni a véralvadásgátló gyógyszert, amelyre az alapbetegsége miatt nagy szüksége volt, de törése kapcsán fel kellett függeszteni a szedését. Amint az az ambulánslapból kiderül, a megkérdezett idegen ajkú orvos valószínűleg nem értette pontosan, mit akarnak tőle. Leírt véleményében arra szorítkozott, hogy konstatálja a már ismert tényt: a beteg eltörte a karját.

Az eset nem egyedi, sőt értesülések szerint egyre nagyobb a hazánkban dolgozó, de nem magyar anyanyelvű doktorok aránya. Ráadásul nem az orvosi képességek hiánya, hanem az egyre bonyolultabb adminisztráció és az intézményi segítség nélkülözése tekinthető a fő problémának. Megoldást jelenthetne az efféle gondokra, ha – hasonlóan az osztrák példához – legalább a kamarai nyelvvizsgát letennék a külföldről érkező, és magyarul csak alig beszélő (író-olvasó) orvosok.

Korábban a Magyar Orvosi Kamarának vétójoga volt a honosításnál, ám – mint Éger István elnök elmondta – a helyzet alapvetően megváltozott az uniós csatlakozásunkkal, mert a közösségi alapelv szerint nem szabad diszkriminálni a külföldről érkező gyógyítókat. Éger a betegellátás kulcskérdésének nevezte a megértést. Úgy látja, hamarosan eljöhet az az idő, amikor mi is foglalkozni kezdünk az említett problémával. Hozzátette ugyanakkor, hogy tapasztalatok szerint még a magyar orvosnak is egyre nehezebb szót értenie beteg honfitársával, és ennek minden bizonnyal a köznyelvi kultúra romlása az oka.