Bagdy Emőke: Jár a megszentelt figyelem

Öröm vele beszélgetni. Ahogyan ő fogalmaz: az a jó, ha a párbeszéd során mentális értelemben „egy burokba kerülünk". Dr. Bagdy Emőke, a nemrég a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjével kitüntetett klinikai szakpszichológus bevallja: néha neki is szüksége van valakire, akinek kiöntheti a lelkét. Mint mindenki másnak – írja a Szabad Föld – online, amely rövid interjút készített a szakemberrel.

– Bagdy Emőke Magyarország patikája. Szeretet, nyugalom, magabiztosság, hozzáértés jellemzi, a televízióban főműsoridőben kellene helyreállítania az ország lelki békéjét – írják önről. Vállalná ezt a missziót?
– Valójában nem áll távol tőlem, hogy a pszichológia hasznos és életjavító üzeneteit eljuttassam az emberekhez. Miután magam is efféle erőforrásokból élek, és semmi olyat nem mondok, amit a magam bőrén ne próbáltam volna ki, azokat másnak is bizalommal ajánlhatom. Soha nem hangoztatom, hogy higgyenek nekem. Ami pedig az ország lelki békéjét illeti: egy tágabb közösség alapszükségletei közül az élet fenntartásához elengedhetetlen, hogy mindenki számára legyen elegendő élelem, megfelelő lakhatási körülmény – és ebből fakadó biztonság. Tapasztalataink szerint azt mondanánk, hogy a lelki egyensúlyt a szeretet és a belőle kisarjadó kötődés alapozza meg. Természetesen ez is igaz, ugyanakkor tudnunk kell, hogy a szeretet a biztonságban gyökerezik.

– Közérzetünket az aktuálpolitika is befolyásolja. A megszorító intézkedések vagy a devizahitel okozta kilátástalan jövő következtében megannyi rosszkedvű, depressziós emberrel találkozhatunk. Hol itt a biztonság?!
– Akkor érezzük magunkat biztonságban, ha kiszámítható az életünk. Ha nem vagyunk haragban a világgal, ha nem hurkolódnak a nyakunkra a szociális, egzisztenciális helyzet kötelei. Szorosan idetartozik, hogy Kopp Mária orvos-pszichológus kétségbeejtő egészségi képet vázolt fel a magyar népességről. Hihetetlenül magas a szív- és keringési zavarok, a daganatos betegségek, a függőség és a depresszió aránya. Mindezek szoros összefüggésben vannak az anómiának nevezett jelenséggel: ez a közösségek sorsát, társadalmi méretekben pedig az emberi létezést érintő állapotot jelenti, amely révén kiszámíthatatlannak tartjuk a minket körülvevő világot, nem érezzük magunkat biztonságban. Amikor már a társadalom rendfenntartó cölöpjeiben (például a törvényben) is csalódunk, nincsenek fogódzók, nincsenek távlatok, akkor rendkívül rossz pszichikai állapot áll elő: az elkeseredés, a kilátástalanság, vagyis a depresszió. Ennek következtében az immunrendszer is annyira megviselt lehet, mint az emberi lélek.