Békeidőben is harcra kényszerít a Covid

Az egészségügy mellett a foglalkoztatáspolitikában és a rehabilitációs rendszerben is foglalkozni kellene a poszt-Covid-szindrómával, állítják szakemberek. A fertőzésből kigyógyultaknál sok tünet és szövődmény marad vissza, a betegek akár 50 százalékát is érintheti a hetekig, hónapokig tartó légúti, szív- és érrendszeri, véralvadási, idegrendszeri, mozgásszervi, pszichiátriai, emésztőrendszeri, fül-orr-gégészeti vagy bőrgyógyászati elváltozás - írta a népszava.hu.

Lantos Gabriella egészségügyi menedzser úgy véli, jó jel, hogy a nagyobb klinikák, kórházak már létrehoztak poszt-Covid-ambulanciákat. Az intézményrendszer tehát felkészül, a kérdés inkább az lesz, miként lehet csoportosítani a betegségeket. Szakmai üggyé kell válnia, hogy mi tekinthető poszt-Covid-tünetnek, és mi az az elváltozás, ami egyébként is bekövetkezett volna a betegnél. Alapos vizsgálatokra, folyamatos kontrollra lesz szükség – ami Lantos Gabriella értelmezésében azt is jelenti, hogy át kell alakítani az egészségügyi rendszert, sokkal nagyobb súlyt kell helyezni a krónikus ellátásra és rehabilitációra (most az aktív ellátás van a fókuszban).

 

Felmerül a kérdés, ha előreláthatóan egy sok embert érintő, hosszan elhúzódó, a munkavégzést is befolyásoló egészségkárosodásra lehet számítani, nem kellene-e a foglalkoztatáspolitikának is mozdulnia, nem kellene-e felkészíteni a rehabilitációs rendszert?

Adler Judit, a GKI Gazdaságkutató Zrt. foglalkoztatáspolitikával foglalkozó külső munkatársa szerint dehogynem. A poszt-covidos egészségügyi rendelésnek örül, de arról nem hallott, hogy más területen is kezelnék a problémát. Márpedig sok minden – például egy erősebb pszichés utóhatás is – befolyásolhatja a munkavégzést. Gondoljunk csak például a buszvezetőkre. „Senki nem szeretne olyan járműre szállni, amit ilyen problémával küzdő sofőr vezet. Egyelőre viszont legfeljebb a háziorvos jóindulatán múlik, hogy mennyi ideig maradhat valaki betegállományban (a probléma az üzemorvosoknál is többletteherként jelenhet meg). A pszichológiai és pszichiátriai rendelés tekintetében elég rosszul áll az egészségügy, itt lenne a jó alkalom ezek megerősítésére” – tette hozzá. De ezt nem lehet egyik napról a másikra megoldani.

Hasonló véleményen van Bernáth­né Székely Julianna is. A rehabilitációs gazdasági menedzser szerint szintén rendszerszinten kellene foglalkozni a kérdéssel. Egyelőre ő sem látja erre a szándékot, sőt úgy véli, kapacitás sem lesz rá. Úgy fogalmazott: az orvosok most szembesülnek a poszt-Covid-hatásokkal, minél több beteggel találkoznak, annál szélesebb tapasztalatuk lesz majd, és egyre jobban kezelik a helyzetet és a tüneteket. De van egy másik probléma is – figyelmeztetett –, a nem covidos betegek ellátása nem elégséges. A szűrések hiánya, a kezelés elmaradása miatt vagy azért, mert későn jutnak orvoshoz az emberek, sok beteg állapota súlyossá, akár kritikussá válhat. Továbbiak a cikkben