Bepillantást nyerhettünk egy különleges világba

Az Asperger-szindróma az autizmus egyik fajtája. Akiket ezzel a tünetegyüttessel diagnosztizálnak, azok többnyire átlagos, vagy magas intelligenciával rendelkeznek, bizonyos tudományos, műszaki vagy művészeti területen egyenesen kiemelkedő tehetséget mutatnak. A szekszárdi Babits művelődési központban az Egész-ség hét keretében az Esőmanók egyesület együttműködésével lezajlott szerda délutáni programon két nagyon szimpatikus budapesti fiatalember, Blaskó Krisztián Gábor és Vágyi Attila tartott fórummal egybekötött prezentációt. Mindkét fiatalt Asperger-szindrómával diagnosztizálták – olvasható a teol.hu portálján.

A hallgatóság: érintett szülők, fiatalok, pedagógusok, mentálhigiénés szakemberek lenyűgözve hallgatták és nézték, hogyan látja önmagát és a világot Attila és Krisztián. Szóba került a kommunikáció, és az ezzel járó nehézségek, mint például a non verbális kommunikáció esetén a mimika és a gesztusok felismerésének nehézsége, amely gyakran hozza hátrányba őket a beszélgetések során. Hasonlóan kritikus pont lehet az életükben a közösségbe való beilleszkedés, mert az átlagostól eltérő világlátásuk nem mindig talál pozitív fogadtatásra. Az érdeklődők betekintést kaphattak ebbe a különleges, nem ritkán lenyűgöző világba, amelyben mindennapjaikat élik.

A prezentációt követő fórum során a közönség tagjai elsősorban arra keresték a választ, miként tudják a kívülállók – vagy ahogy a szakemberek mondják: a neurotipikus többség – a legjobban segíteni és támogatni az autizmus bármely problémájával diagnosztizált gyermekeket, fiatalokat és családjukat. Mint az élet számos más egyéb területén, itt sem lehet egységes, minden helyzetre igaz szabályt megállapítani. Jó, ha van olyan nyitott, elfogadó környezet, – pedagógus, osztályközösség – amelyik tud az autizmussal való érintettségről. De lehet olyan szituáció, amikor jobb, ha ez nem ismert, mert éppen a beskatulyázást, előítéleteket erősítené a megértés helyett.

Abban mind a két fiatal egyetértett, hogy szívesen fogadják a segítséget ha nem sértő, ha nem kezelik úgy őket, mint egy értelmi fogyatékost, és környezetük képes tolerálni, hogy nem mindig úgy reagálnak a dolgokra, mint a többség.

Sem Attila, sem Krisztián nem akar más lenni, nem akarja másként élni az életét. Céljuk és terveik vannak, és folyamatosan fejlesztik saját magukat, és igyekeznek segíteni másokon azzal is, hogy az AU10MUS Projekt előadásukkal felhívják a figyelmet a magukhoz hasonló emberek értékeire. Tisztában vannak azzal, hogy különleges világban élnek, ennek minden hátrányával, de főleg előnyével.