Beteggyógyítás kutya kötelességből

Csupán egyetlen olyan vezetőt találni a frissen kinevezett kórházigazgatók között, aki az elmúlt másfél év alatt kétszer is megmérette magát. Tavaly a főváros döntött úgy, hogy a Szent Imre Kórház vezetését – László Imre tízéves főigazgatói munkája után – öt évre Bedros Róbertre bízza. Néhány hete pedig az új fenntartó, az állam határozott a személyéről. A karateedzői múlttal is rendelkező orvos-közgazdász, bioterror-szakértő korábban a Belügyminisztérium egészségügyi intézményeiben, majd a Pest Megyei Flór Ferenc Kórházban töltötte be a legfőbb vezetői posztot. Egyfelől látja a korlátokat és a nehézségeket, másfelől viszont küzdene a talán lehetetlenért is - derül ki a Magyar Hírlap vele készült interjújából.

– Két pályázatot is kellett írnia rövid időn belül. Mennyiben különbözik a kettő egymástól?
– Az új pályázatot már az itt tapasztalt hiányosságokra, gondokra is tekintettel, újabb fejlesztési koncepciókkal bővítve, valamint az új tulajdonos igényeihez igazodva kellett megírnom. Ráadásul az első alkalommal, „csupán" két-háromszáz millió forint adósságról szólt a fáma, viszont az átvételkor derült ki, hogy csaknem egymilliárd a kórház adóssága, emellett szinte teljesen fizetésképtelen volt az intézmény. E súlyos gazdasági helyzettel a dolgozók is csak az első értekezleten szembesültek. Arra törekedtem, hogy a színvonalas betegellátás mellett leküzdjük a hiányt, és ebben a dolgozók egyöntetűen álltak az új vezetés mellé. Az elmúlt egy évben adósságunk kétharmadát már sikeresen lefaragtuk.

– Mit talált a súlyos gazdasági helyzeten túl?
– Egyéb nagy problémával nem találkoztam, remek szakemberekkel viszont igen, akikre ma is alapozni lehet. A kórháznak szakmai szempontból kimagaslóan jó az általános megítélése, egyes területeken nagy hírű, kiemelkedő tudású munkatársak dolgoznak. A csapat személyi összetétele szinte nem is változott. Bármelyik kórházat is vezetem, három fontos tényezőt veszek figyelembe: a minél jobb, magasabb színvonalú betegellátást, a gazdasági stabilitást és a munkahelyek megőrzését.

– Jó, hogy ezt mondja, hiszen úgy hírlik, régebben az egyik kórházból több tucat orvost menesztett.
– Ez nem felel meg a valóságnak. Akik velem dolgoznak, tudják, hogy a munkahelyek megőrzésére törekszem. De tény, hogy vannak olyan esetek egy vezető életében, amikor súlyos munkahelyi vétség miatt elbocsátásra is sor kerül, ám kizárólag a betegellátás zavartalansága érdekében. Büszke vagyok, hogy vezetésem alatt a Szent Imre Kórház, egyedüliként a fővárosi intézmények közül, egy év alatt kiharcolta az oktatókórház címet. Ez a kimagasló oktatói tevékenység és a magas színvonalú betegellátás nélkül nem ment volna.

– A finanszírozás évek óta változatlan, a költségek viszont folyamatosan emelkednek. Hogyan képzeli el az intézmény fejlődését?
– A közelmúltban befejeződött rekonstrukció során a kórház csaknem tízezer négyzetméterrel gazdagodott. A finanszírozás azonban nem számolt a rekonstrukciós területek fenntartásával és működtetésével, hasznosításával, s emiatt éves szinten több mint kilencvenötmillió forintot veszítünk. Nehéz a helyzet. Nem értem azt sem, hogy itt miért nincs urológia, reu­matológia, holott lenne rájuk igény. Hiányzik a komplex trau­matológiai ellátás is, miközben három autópálya is van a közelben, és a kórház a főváros több pontjáról is jól megközelíthető. A kibővült területen bőven elférne egy modern sürgősségi központ, nem szólva arról, hogy szuper helikopter-leszállópályánk már van.

A folytatás a Magyar Hírlap Online-on